Szerzői előszó

Kedves Olvasó!

A könyv „a feltaláló élete, családja, legendák nélkül” alcíméből felmerülhet Önben a kérdés, hogy mi szükség Puskás Tivadar életútját ismételten bemutatni, hiszen az megtekinthető a népszerű Wikipedián, a Tivadarról elnevezett iskolák, a Nemzeti Örökség Intézet, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala megfelelő oldalán. Továbbá mire utal a „legendák nélkül” megjegyzés? Ez a könyv nem a köztudatban élő ilyen-olyan újságírói történetek gyűjteménye, hanem Tivadar valódi életét ismerteti. A valódi szó nem marketing fogás, a könyvben fellelhetők a bizonyító dokumentumok képei.
Náray-Szabó Gábor akadémikus úr megfogalmazásában: „az írás számos állítása szemben áll a nyilvánosságban korábban elterjedt hírekkel”. A bizonyítékok mennyisége meglepte a nagy tudású embert, meg is jegyezte, hogy a kézirat „eredeti dokumentumokban rendkívül gazdag”.
Az emberben ezek után rögtön két újabb kérdés merül fel. Eddig félretájékoztattak engem? Ki ez a zakkant, aki szembe megy a köztudattal?
Kezdjük az első kérdéssel, a félretájékoztatással, a válasz egyértelműen igen. Ez most talán megdöbbentő, de sajnos akkor is ez a valóság. Meg fogom mutatni.
Biztosan ismeri Ön is a tömegkommunikáció fogalmát. A társadalom egészének vagy egyes területeinek a gyors tájékoztatása az állam alapvető érdeke. Az emberek a TV-ből, internetről tájékozódnak, gondoljunk továbbá a nem nyilvános rendszerekre, katonaság, rendészet, mentők, tűzoltóság stb.
Nos, Puskás Tivadar a világ első tömegkommunikációs rendszerét találta fel, és építette meg, ez volt a telefonhírmondó, németül Telefon Herold, angolul telephonic news. Tivadar halála után hét nappal már cikk jelent meg, a „telefon és az államérdek”^[1] címmel, és április 5-re minisztertanácsi értekezletet hívott össze az akkori kereskedelmi miniszter. A cikk témája nem a telefonszolgáltatáshoz, mert az akkor már évek óta állami tulajdonban volt, hanem az 1893.02.16-tól üzemelő telefonhírmondóhoz kapcsolódott, csak az újságíró fogalmazása volt kissé elnagyolt. Tehát államérdek, mondhatnám politika áll a félretájékoztatás háttérében.
Az eszköz feletti ellenőrzést meg is szerezték, sikeresen meggátolták a szabadalom  külföldi értékesítését, és megszületett a világ első médiatörvénye. A technika bevált, a közvélemény ráébredt, hogy Tivadar mit adott a hazájának, és lassan nemzeti hőst faragtak belőle, 1929.12.11-én ennek megfelelően újra temették, a halhatatlanok parcellájába került. A felhajtást látva sokan szerettek volna a társadalom középpontjába kerülni, így hirtelen sok ismeretlen ismerős került elő. Volt, aki csak személyes kapcsolatra hivatkozott,^[2] voltak, akik a család titkolózása miatt lettek hirtelen jólértesültek, és mint mindenütt az életben, megjelentek az irigyek is.
Az idő haladtával a találmányt modernebb eszköz váltotta fel, Tivadart emlékezetét azonban nem őrizte meg változatlanul az utókor.
Történt valami, amire álmomban sem gondoltam volna. 1939-ben egy sebesült magyar katonatiszt, aki nem mellesleg remek mérnökember volt, úgy vélte, az édesapja részese lehetett a telefonhírmondó találmány létrejöttének, sőt, igazából ő találta fel a berendezést, és ezen meglátását publikálta is. Hivatkozott egy, az állítását alátámasztó bizonyítékra, amely azonban valahogy sohasem került elő. Akkoriban nem vették komolyan, mert már nem érdekelte az embereket a kultúra, ugyanis szeptemberben megkezdődött a második világháború.
A politikai rendszer 1945. után megváltozott. Tivadar még Magyarországon élő, közvetlen leszármazottjai és a rokonság egy része – na nem önként – zömében 1956-ban elmenekült az országból. Az egyik unoka és egy dédunoka még forradalmár is volt.^[3] Az új hatalomhoz alkalmazkodni kénytelen újságírók más megvilágításba helyezték Puskás Tivadart. A következő generáció ennek az új értékítéletnek megfelelően lett oktatva. Az 1939-es cikk, a bizonyíték vizsgálata nélkül, jó alapot adott ehhez. A kádárista értelmiség oda is adta a feltalálói dicsőséget egy, az akkori rendszerhez hű világbajnok sportolónk felmenőjének. A nagyszerű sportoló és a családja nagy része – kutatásaim szerint – nem tudott erről a disznóságról. A közélet tájékoztatása még 2022 decemberében is ezen hazugságnak megfelelően történt,^[4] mert más nem volt ismeretes a médiaszakemberek előtt. Ez a gyalázási hullám 1993-ra kifutott, addigra Puskás Tivadartól már mindent elvitattak, és emberileg, illetve erkölcsileg nyilvánosan is teljesen legyalázták. Ezekkel az állításokkal szembesülünk a korabeli médiákban vele kapcsolatban.^[5]
Összefoglalom, van egy nemzeti hős, akinek a hamvai a halhatatlanok parcellájában nyugszanak, meg van egy álláspont, miszerint ez az ember egy nagy nulla volt. Ember legyen a talpán, aki ezek után kiismeri magát az ellentétes információk között. Ami tragikus, 130+ évvel Tivadar halála után, még mindig ezt a zavart kerülgetjük.
A második kérdésre azt tudom válaszolni, hogy a bizonyítékok mellett a személyem már nem igazán lényeges. Én nem vagyok hős, vagy valamiféle igazság bajnoka. Egy öregségi nyugdíjas vagyok. Belátom, ez veszélyes, mert nem a megélhetésért írok.
A nevem Puskás István, pontosítok, egy ditrói Puskás leszármazott vagyok, azaz Tivadar távoli rokona. Nem azért nem használom a ditrói előnevet, hogy becsapjam önöket. Az 1947. évi IV. törvény szerint az édesapámmal szemben eljártak 1948.05.21-én, amikor a GULAG^[6] -ról hazatoloncolták, így ő, az élete védelmében, az előnévről lemondott.
A pandémia időszakában nem volt munkám, és akkor elkezdtem Tivadar legidősebb leányának életét kutatni, bosszantott, hogy a magyar médiában gróf szendrői Török Marianna néven, és az angol titkos szolgálat kicsit sem áldásos tevékenysége révén botrányhősként ismerik hazánkban. Nekem meg ott mosolyog a családfán. Írtam egy tanulmányt a hölgy származásáról és téves nevének eredetéről 2022 végén, ami – a hölgy első, 1892-es egyiptomi útját alapul véve szintén 130+ éves titkokat tárt fel. A MACSE^[7] nevű civil egyesületnek ajánlottam a tanulmányt, és ők feltették az Országos Széchényi Könyvtár honlapjára^[8], a magyar Wikipédia beépítette, a többi azonban nem. Mivel a további kutatáshoz szükséges lett volna az arab és az oszmán török nyelv ismerete, a kutatás folytatására egy arab tudóst kértem fel, aki nem mellesleg, kicsit korábban, mint én, és más úton, a kutatási eredményeimmel egyező megállapításokra jutott.
A királynő életének kutatása közben felgyülemlett, Tivadarhoz kapcsolódó dokumentumokon megdöbbentem, én ugyanis gyerekkoromtól ismerem kívülről az összes családi legendát, beleértve Tivadarék dolgait is. Ekkor döntöttem ennek a könyvnek a megírásáról.
Miért lennék érdekelt az újságírói fantáziacikkek, és az „irodalomban” megjelent alaptalan tanulmányok esetileg sértő és valótlan tartalmának a fenntartásában? Valószínűleg önök se tűrnék jól, ha egy rokonukat bizonyos publikációkban az infantilis, csaló, erkölcstelen színben tüntetnék fel. Ennek egyetlen orvossága van, a tények ismertetése, bizonyítékkal alátámasztva.
Köszönetem és őszinte hálám szeretném kifejezni Náray Szabó Gábor akadémikus úrnak az iránymutatásokért és a biztatásért. Továbbá dr. Horváth László Ferenc úrnak, a budapesti Puskás Tivadar Távközlési Technikum nyugalmazott igazgatójának, valamint Sik. T. Dávid úrnak, egy hihetetlenül ügyes kutatótársnak, és dr. Kutor László úrnak az általuk felkutatott jelentős mennyiségű dokumentumokért. Dr. Horváth László úrnak külön is, a kegyeleti emlékezet ápolásáért. Továbbá szeretném megköszönni az összes ditrói Puskás családtagnak – kiemelve dr. Fesztl Mariettát, Csiby Évát, Csiki Attila Csabát, dr. Puskás Zuárdot, Szeleczky Zoltánt, ditrói Puskás Ferencet, valamint az Erdélyben élő 92 éves Puskás Attilát – hogy a kutatás megkezdése előtt és alatt dokumentumokkal és erkölcsileg támogattak.
Úgyszintén köszönet illeti dr. habil. Abdallah Abdel-Ati al-Naggar professzor urat, az egyiptomi Tudományos Akadémia főmunkatársát, több európai egyetem vendégprofesszorát, aki az oktatói és tudományos munkái mellett átvállalta Puskás Tivadar legidősebb leánya életének kutatását^[9].
Végül köszönöm a támogatást a MACSE egyesület tagjainak, önzetlen, segítőkész, hasznos tanácsaikért, a kutatási területen megszerzett döbbenetes tudásuk megosztásáért.

Tisztelt Olvasó, kellemes kikapcsolódást!

Puskás István