May, a legidősebb leány
„Minden titkot feltár a hosszú, végtelen idő.”
Szophoklész
May – a Budapesti Királyi Bíróság szerint Májuska – életét rengeteg titok övezi, amely még több legendát eredményezett. Már a szakirodalom, Karriérek könyve ismertetését követően jeleztem a nagyhatalmi ütközést, és egy magyar politikai csoporthoz tartozó médiában a hatását. Az előző fejezetben pedig a Tivadar hagyatéka körüli vetélkedést ismerhettük meg, amelynek során May megvédte jussát, ami miatt gyűlölték a magyar felsőházban. A szerencse fia fejezetben bemutattam a születési anyakönyvét. Részletek, amelyből nem áll össze a kép a hölgy életéről. Pedig olyan kérdések is felmerülnek, főleg az európai hölgy olvasók részéről, hogy hogyan sikerült neki egy ilyen jóképű, fiatal és mesésen gazdag férjet megismerni, vagy hogy fiatalságát és szépségét ilyen hosszú időn át megőrizni. De Tivadar leánya mást is adott a világ lányainak és aszonyainak, maradandót, mint az édesapja.
Születési körülményei
May Philadelphiában született 1877.06.15-én. Édesanyja Sophie Vetter, akkor még gróf Török József felesége volt, az édesapja pedig Puskás Tivadar. A katolikus jogrendben így gróf Török May lett volna a neve, de emiatt sohasem keresztelték meg. Mivel az édesanyjától az első két gyermekét már elvette gróf Török József, May létezését titokban tartották a valódi szülők.
A szülők, ma még pontosan nem tisztázott célból történt 1890. évi szétköltözését követően May és a húgai az édesanyjukkal maradtak, nekik Tivadar 1891 márciusában megvette a Waasen kastélyt és uradalmat, ahol nagyjából egy évet éltek együtt az anya és a lányok. 1892 tavaszán[141] Sophie összecsomagolta a lányait, és egy hónappal később[142] már egyedül utazott haza.
Az akkor 14,5 éves leány Egyiptomban tűnt fel, ahol a 17,5 éves uralkodónak Max Hussarek (később von Heinlein) úgy mutatja be, mint gróf Török May, aki a rokona. Max Hussarek a bécsi Theresianum vallásjogi professzoraként, ezt a bemutatást megelőzően, az akkor még herceg fiatalember tanára volt. Az első világháború egy időszakában Max Hussarek a Monarchia Lajtán túli területének, azaz Ausztriának a miniszterelnöki székében ült, így a politika May életében már korán jelentkezett ezzel a kegyes hazugsággal, ami grófkisasszonyt csinált a tinédzser lányból.
A fiatalok hamar egymásba gabalyodtak, és egy év múlva már a kisfiúkat ringatták. Erről dr. Sourbeck, az uralkodó elhalt édesapjának egyik svájci orvosa nyilatkozott angol lapoknak[143].
[141] 1892.04.17 Grazer Tagblatt, Sophie földbirtokos Waasenből a családjával a gráci Elefántokhoz Hotelben
[142] 1892.05.05 Grazer Tagblatt, grófnő Puskás földbirtokos Wasaenből a János Főherceg hotelben
[143] 1893.02.03 Bristol Mercury, Drogheda
Édesapja, Tivadar halála utáni események
Tivadar 1893.03.16-i halálát követően May csak ősszel[144] keveredett haza Európába. Segített édesanyjának a Waasen eladásában, egy kisebb farmot vettek Wildonban, támogatta édesanyját a perek során, miközben Bécsben telepedett le, hogy zongorista karrierjét elindítsa. Ahogy már korábban megmutattam, a fővárosi Királyi Bíróság a hagyatéki eljárásban a kereszteletlen lányokat 1893-ban nevesítette, jogerősen a Puskás Májuska, Puskás Margit és Puskás Theodóra nevet kapták.
May Bécsben telepedett le, zongoristaként kereste a kenyerét és tudásával meg küllemével hírnevet vívott ki magának. Egy koncertet adott Budapesten a Vigadóban 1895 márciusában[145], amelyre a magyar média felemásan, a politikai kötődésének megfelelően reagált. A koncerten nyújtott virtuozitás nem is volt fontos. A felemás reakció mutatta, hogy a felsőházi politikusok megosztottak voltak. Csak egyetlen dologban értetettek egyet az újságírók, May rendkívüli szépségében. A hagyatéki per alatt végig Bécsben élt, zongoraművészként még Eugene d’Alberttel[146] is megismerkedett Frankfurtban[147]. Tivadar hagyatéki perének 1898-as zárását követően a lakájmédia egy törtető tagjának, Rákosi Jenő újságjának nagyívű újságcikke[148] hatására May visszavonul a nyilvános szerepléstől, de Bécsben maradt és anyakönyvi ügye is volt ezen időszakban. Ennek tartalma elkallódott, csak az iktatókönyv maradt meg, ebben „Török (Puskás) Gräfin” ügyirat szerepel, amiből a Gräfin grófnőt jelent. Úgy vélem, Török névre szóló útlevelet akart szerezni.
[144] 1895.03.25 Fővárosi Lapok
[145] Liszt Ferenc tanítványa, zongora virtuóz, 21 db opera szerzője, kora legnagyobbja
[146] 1897.04.06 Deutscher Reichsanzeiger. [2040] Öffentliche Zustellung.
[147] Budapesti Hírlap, 1898. dec. 18. 8. o és Welt-Blatt, 1898. dec. 20. 4. o
Élete kezdete Egyiptom
Az egyiptomi uralkodó, Abbas Hilmi II, európai útjai során útba ejtette Bécset. Tényszerű-en nem tudom, hogyan jutott ki May ismét Egyiptomba. Abbas egyik nagybátyja úgy nyilatkozott, hogy 1901 februárjában polgári házasságot kötött May és Abbas. (Forrás: Royal Ark Net). A titkosnak nevezett — polgári — házasságról May magánlevelezéséből is tudunk. Persze kiszivárgott[149], de nem volt jelentősége. A kastélyai rendbetételével foglalkozott, majd 1904-1905. között Albert nagybátyja családját, 1907-1908. között édesanyját, és annak új férjét látta vendégül.
May házassága szerelmi házasság volt, ami a muszlim világban akkoriban még ritkaságszámba ment. Erre még visszatérünk, ugyanis 1900-ban Malak Hifni Nasif volt az első egyiptomi nő, aki általános iskolai bizonyítványt kapott, és Nabawiya Musa volt az első egyiptomi nő, aki 1907-ben főiskolai diplomát szerzett. Azaz megkezdődött az egyiptomi nők felemelkedése, harcuk a jogi egyenlőségért és a választójogért. May házassága ezzel egybeesett. Az arab közvélemény nem tudott a polgári házasságról, így szemükben afféle ágyasként látszott, ami mutatja a patriarchális családmodell egyeduralmát a térségben. Abbas Hilmi II politikai ellenfele, Saad Zaghloul[150] szerint bécsi ribanc volt.
[149] 1902.12.25 Neues Wiener Journal. Júlia Török álma teljesült
[150] Saad nemzeti hős Egyiptomban, szabadságharcos, az AL-WAFD párt megalapítója. Leszármazottjait nagyra becsülöm, ezért nem minősítem, hogy Saad a politikai ellenfele családjára tett megjegyzést, utólag, az emlékirataiban. Saadot annak idején Abbas bebörtönöztette egy időre. Saad semmiféle tényt nem ismert, amely Mayra vonatkozott.
103. kép May által az öröksége védelme érdekében kért amerikai útlevele
1910.02.09-én May felveszi az iszlám vallást és 1910.02.28-án uralkodói esküvőt is köt a férjével. Az iszlamizálás és az uralkodónői név felvétele közötti majdnem három hét során a Zubeida nevet használta. Mivel Egyiptomban Max Hussarek gróf Török Mayként mutatta be, az iszlamizációs jegyzőkönyvbe a Török May ráragasztott nevet adta meg, ha már Őt ott, Egyiptomban, ezen a néven ismerték. Egyiptomi királynéként oszmán hercegnői rangot is kapott. A neve németesen leírva Djavidan Hanum, angolosan leírva Javidan Hanimra változott.
Az Egyiptomot 1882-től katonailag megszálló angolok kulturális hatása révén Egyiptomban megszűntek a háremek, a monogámia terjedt el. Abbas Hilmi II-nek azonban már volt egy felesége, Ikbal, egy cserkesz származású, volt rabnő. Igen szép hölgy, és már több gyermek édesanyja.
Az uralkodói (1910. évi) házasságot, a politikai háttér miatt igyekeztek titokban tartani, még gróf Széchenyi Lajos főkonzul is csak töredékes információkkal rendelkezett.
A 14 A-B. jelű jelentésében (1910.04.22.) a főkonzul Puskás kisasszony, akit itt Török grófnőnek ismernek megnevezés szerepel, és honfitársnőnknek vélelmezi az amerikai állampolgárságú Mayt. Az újságok találgatnak, nehéz úgy, ha semmit sem tudnak, végül konszenzusra jutnak saját butaságukban.
A precíz médiamunkások Mayt összekeverik a féltestvér nővérével, akit ismertek, így lett belőle a médiákban szendrői gróf Török Marianna. Ez a tévhit még napjainkban is él[151]. Ekkor Viola Kirkman, Albert felesége, úgy érzi nem maradhat csendben, a Vasárnapi Újság 57. évfolyam 7. számában 3 darab fotót ad át publikálásra, és Ő is gróf Török Maynak nevezi a hölgyet. Tehát a magyar újságcikkben is gróf Török May néven szerepel, hiszen nem buktathatja le a kis gondozottját, vagyis nem derülhet ki, hogy May nem grófnő, és még a porcikájában sem Török. Viola volt Egyiptomban, pontosan tudta, hogy a névhasználattal mi a helyzet. A keresztnévi tévedést bevallani képtelen újságírók tovább bonyolították a nevet, Marianna May keresztnév is használatba került.
104. kép May oszmán útlevele
May kozmetikumai
May korának legendás szépsége volt. Ez fellelhető a visszafogott angol újságok „remarkable beauty” és a francia újságok „beauté” jelzőiben. Egy nő szépségéhez a fittsége és az ápoltsága is hozzá tartozik. Ezért May kozmetikumairól is ejtsünk pár szót. A beduin nők arca a sivatagi környezetben nagy terhelésnek van kitéve, szépségük megőrzésére ősidők óta használnak különféle kozmetikumkat. Ezek egy részének receptjét May és Abbas eladta a francia Klytia Társaságnak, amelyik – többek között — az Institut de Beauté védjegyet használta. Ők gyártották és Djavidan márkanévvel forgalmazták 1912-1939. között. Nem a minőség vagy a divat miatt szűnt meg a gyártás, hanem mert megszűnt a gyártó. Egy sorban említhető Coco Chanel vagy Gabriela Sabatini kozmetikumaival, annyi kiegészítéssel, hogy természetes alapanyagok felhasználásával készült.
104. kép May ill. Djavidan parfümje, forrás: Pinterest
105. kép May ill. Djavidan púderéhez forgalmazott fémdoboz
May válása és a történelem
Végül válás lett a nagyhatalmi játszmák vége, amit 1913.08.07-én az Alexandria Sharia Court mondott ki. 1914.12.19-én Abbast a megszálló angolok megfosztották a trónjától, az első világháború kitörésével elveszik az Egyiptomban élő osztrák-magyar és német polgárok vagyonát és internálják őket.
1913.06.07-től a már másodszor is miniszterelnöknek kinevezett gróf Tisza István – kinek támogató médiája volt „Az Ujság” – beléptette a Magyar Királyságot az első világháborúba. A siralmas eredményt ismerjük.
A gátlástalan angolok kevesellhették a rablott vagyont, mert az 1915.09.10-i The civil and military gazette cikke szerint Abbas szeretője a botrányos életű osztrák Török grófnő egy ideig Bécsben élt az uralkodó kasszájának költségén. Ez a cikk is bizonyítja, az angol gyarmatosító hatalom érdeke volt a királyné erkölcsi gyalázása.
A válás után May Bécsben telepszik le, de a feltűnően csinos néhai háremdáma megzavarja a bécsiek fantáziáját. A hárem szó ma is sok helyen a fülledt erotikát jelenti az európai gondolkodásban. Franz Kaffkához és a mi Mikszáth Kálmánunkhoz hasonló kaliberű „osztrák nemzeti” író, Robert Musil – a mai napig nem tudjuk milyen forrásból származó információk alapján — jegyzeteket készített Mayról. A jegyzetek készítésének az oka a jellemábrázoláshoz kapcsolódó adatgyűjtés lehetett volna, ha az érintett személyek ismereték volna egymást. Dr Karl Corino a Musil-hagyaték rendezésekor megtalálja a jegyzeteket, és ebből úgy véli szeretők voltak. Pedig Musil Meh-nek írta a May nevet.
Corino nem indokolta meg, hogy egy volt királynénak mitől lett volna vonzó egy kezdő, bátortalan író, aki a saját szexuális problémája miatt fényévnyire volt a férfias viselkedéstől és megjelenéstől. Corino azon dolgozott, hogy bizonyítsa, létezik önálló osztrák kultúra. Emiatt azt sem ellenőrizte le, hogy Musil és May, az életrajzaik alapján egyáltalán találkozhattak-e személyesen.
Maynek a Mostorod palotában volt egy Aeriol-Aeolian zongorája, amit egyszer már megtaláltak, most éppen kőrözik. De Europába visszatérve egy új zongorát kellett vásárolnia. Ennek vonatkozásairól tájékoztat az 1927.06.12-i Berliner Tageblatt und Handels-Zeitung, Morgen-Ausgabe. Négyszemközti rovatában találunk információt, melynek során kiderül, hogy d’Alberttel Bécsbe visszatérve felvette a kapcsolatot, együtt koncerteztek. D’Albert révén megismeri Gerhardt Hauptmann Nobel-díjas írót. (Corino kommentje: d’Albert háreméhez csatlakozott Musil naplója szerint. Ez a saját szexuális problémájával küzdő, féltékeny férfi otromba megjegyzése. Hát ez nem mutaja a zsenijét.)
Egyes legendák szerint 1922-ben May a Weimari Köztársaságba költözött, Berlinben élt. 1922.11.01-én megszűnt az Oszmán Császárság. Djavidan az útlevele lejártával hontalanná vált volna, ezért a Török Köztársaságtól kellett volna kérnie útlevelet. (A régi Oszmán Szultánság által kiadott útlevél kiemelt igazolványképe szerepel a Wikipédián. Úgy látszik más királynőket is igazolványképpel szokás a Wikipédiás berkekben ábrázolni.). 1931.11.11-én az egyiptomi Belügyminisztériumtól kér May útlevelet, 1935.06.16-án további jogorvoslat nélkül elutasították. Pedig az akkor uralkodó I. Fuád király, May néhai férje, Abbas Hilmi II rokona volt.
106. kép May 50 éves, 1927.06.17 Al-Nusawar megemlékezése
May élete elismert művészként
Németországban zeneszerzőként, rádiójáték és novella íróként, színésznőként, festőként élt. Majd 1930-ban megjelent a Hárem című könyve, amely elsőkézből nyújt betekintést a nyugat-európai nőknek a hárem szó igazi jelentéséről, a hárem intézményének szerelemölő működéséről, a muszlim vallásról és történelméről, az utolsó oszmán császár paranoiás viselkedéséről és néhány személyes élményéről. Megállapítja, hogy a hárem intézménye ellentétes Mohamed próféta tanításával, és a hárem (a védendő) az emberi szívben lakozik. A könyvet 1931-ben lefordították angolra, Harem life címmel került kiadásra Londonban és New Yorkban. A fordításba hiba csúszott, ami félrevezette az olvasóközönséget. A könyvet lefordították olasz, arab, török, japán nyelvekre is, és még több kiadást ért meg arab, török és német nyelvterületen. A világ lakosságának a fele elolvashatta, és a nők megértették az üzenetet. Az 1935.04.29-i Foreign News: „Peace in The Harem” cikke értesíti arról olvasóit, hogy a brazil és a török hölgyek választójogot és jogegyenlőséget kaptak, amit a feminista mozgalom képviselői Törökországban ünnepeltek, méghozzá Mustafa Kemal Atatürk államfő engedélyével a Yildiz palotakomplexum Hárem helységeiben. A cikk May „Harem Life” könyvéből hosszasan idézi a kapcsolódó döbbenetes sorokat. May ezt adta a világnak.
Több minőségben (kötésben) került kiadásra az 1930-as német változat, a fotón a középső minőség 1930-ból, a saját példányom. (A Széchenyi Könyvtárban egy 1988-as példány található, az nem így néz ki, de tartalmában azonos.)
107. kép Nem telefon-hírmondó, csak egy döbbenetes könyv
A sikerektől az exférj haláláig
Berlinben May hatalmas társasági életet élt, jótékonykodott, szalonokba járt, rendszeresen találkozott a német értelmiség tagjaival. 1933 január végén Adolf Hitler lett a kancellár és 1934.02.27-én lecsaptak egy állítólagos lengyel kémre, Jerzy Sosnowskyra. Jerzy estéjein May is gyakori vendég volt, mint sok más művész. A rajtaütés napján éppen nem volt jelen. Később sem gyanúsították meg semmivel, de az ismerősei egy részének letartóztatása aggodalommal töltötte el. Ezt követően Berlinben nem foglalkoztatják, mert idegen. Így szerepel az egyik levelében, de valójában hontalan. Kezd elszegényedni, és a helyzet nem változik, ezért 1938 nyarán – tehát már az Anschluss után – hazaköltözött Bécsbe. Jóllehet a németek már megszállták Ausztriát, ott még foglalkoztatják, sorra jelennek meg munkái, mint a “Hamman” és a Das Buch das nie geschreiben wurde (A könyv, amit soha sem írtak), a “Wiegen” (Bölcső) és zenéi “Der Kakteentisch”, (A kaktusz asztal).
Második könyve, a Gülzar keleti gyermekmeséket tartalmaz, de a kiadása nehézségekbe ütközött a náci időszakban.
1942.06.15-én, férjezett nevén Marianne Klingspor, leánykori nevén gróf szendrői Török Marianna, vagyis a féltestvér nővére egy bécsi közjegyző előtt igazolja, hogy May a testvérhúga és a Vetter-Török házasságból származik.
Ezzel már igazolni tudta magát a nácik előtt, és kiadták a könyvét. Mariannát is értsük meg, szerette a testvéreit, és a fiát — Olaf von Klingsport — internálták a nácik Dachauba, mert rejtegetett egy zsidó személyt.
May az igazolással utazni is tudott a náci időszakban. Többször hazalátogatott. Akkor még övék volt a nagymarosi Vetter nyaraló, amit Maggie vásárolt, és amit a szovjet bábkormány erőszakos hatalomátvételét követően kárpótlás nélkül államosítottak, egy ideig az idősek napköziotthona volt, jelenlegi viszonyait nem derítettem fel. Mert minek.
1944.03.16 Az „50 éves a telefonhírmondó” ünnepségen a nővéreivel együtt részt vett. A Magyar Világhíradó 991 mozgókép felvételén láthatóak. Egymás mellett állt a három nővér. https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=4936
108. kép Szendrői Török Marianna grófnő, férjezett Marianne Klingspoor közjegyző előtt tett nyilatkozata
A közjegyző előtt tett nyilatkozatot lefordítottam
másolat
Nyilatkozat
Marianne Freiin von Klingspor, Brünn Kapuzinerplatz 2-4 alatti lakos, jelenleg ideiglenesen Bécs I. Seilerstatte 5. szám alatt, esküvel megerősítem, hogy Djavidan Hanum hercegnő, az egyiptomi Khedive, Abbas Hilmi Pascha II. volt felesége, a biológiai húgom.
Josef Török von Szendrö gróf és felesége, Sophie Vetter von der Lilie grófnő házasságából származik, és 1877. június 15-én született Philadelphiában, Amerikában.
Nincs születési anyakönyvi kivonat, mert Amerikában akkoriban nem volt anyakönyvezés, a húgomat pedig soha nem keresztelték meg.
Hiteles aláírásom tanúsítványa.
Bécs 1942. június 15-én
Igazolási záradék
109. kép Nagymaroson Maggie (őszhajú) húgával és Maggie gyerekeivel
110. kép 1944.03.16 Az „50 éves a telefonhírmondó” ünnepségen Budapesten, bal oldalon Maggie, középen Thea, jobbra May, azaz Djavidan
111. kép A jó testvér Marianna gyászjelentése
May élete a volt férj halála után
1944.12.19 Abbas Hilmi II, a volt férj, meghal. May a muszlim Djavidan nevét kiegészíti, Djanan/Bayan Djavidan-ként kezdi használni. A Hanum/Hanim (=asszony, úrnő) elmarad. Djanan/Bayan jelentése az elhagyott, özvegy. Djavidan Djanan együttesen értelmezhető: „Szerelmem örök”
Az exférje halálával megszűnik az időszakos anyagi támogatás lehetősége, és May már 67 éves.
1944-1951. között állítólag az Ausztria nyugati felét megszálló francia hadseregnek dolgozott tolmácsként. Ezt eddig semmilyen módon nem sikerült ellenőriznem. A Francia Védelmi Erők Archívuma a kérdésre azt válaszolta, hogy a tolmácsokat nem tartották nyilván. Innsbruckba nem volt bejelentve a helytörténész nyilatkozata alapján. Viszont a szomszédoktól tudjuk – márpedig Heinz Trenczak filmrendező szavahihető ember – hogy ez megtörtént és Maynek volt francia személyi igazolványa ebből az időszakból. A művész úr látta. Nem tudom, hol lehet a dokumentum.
1950.09.04. Pforzheimer Anzeiger. Közlik „Az érzékeny gyerek” (Das empfindsame Kind) című írását.
1951.03.17 L’Aurore. May Párizsban összeesett. A figyelemfelkeltés következő akciója, hogy hirdetést adott fel, elvileg személyesen, amiben szakácsnak jelentkezett. Pár hasonló akció után megpályázza a Queen for a day filmsorozat egy epizódjának főszerepét, de az angol hatóságok nem engedik be az országba a forgatásra a 74 éves asszonyt. A francia sajtó felfújja az esetet, pont erre volt szüksége Maynek. A cikkben felmerül May nyelvtudása, nos németül, oroszul, franciául, angolul, arabul, törökül tudott. Magyarul nem beszélt.
Végül May abba a helyzetbe jut, hogy az életrajzát el tudja adni a Münchner Illustrierte hetilapnak. Ebben valószínűleg már kevésbé vett részt, mert a cikkben az 1910-1944. közötti magyar újságok megalapozatlan, de romantikus legendái szerepelnek az önéletrajzban.
112. kép A Münchner Illustrierte 1951.évi 20-as szám címlapja, a hamis életrajz első fejezete
Miért is volt szükség a fenti figyelemfelkeltésre, amihez még amerikai reklámszakembert is igénybe vett? Ennek oka a német bankrendszer átalakítása, a betétek befagyasztása, illetve a kivét összegének napi korlátozása. Mondhatnánk átmeneti pénzhiány kezelést végzett May. Az életrajz eladásával pénzhez jutott, így hazament Ausztriába. 1954.02.18-ig a Leitersdorfi Hainfeld kastélyban élt, a Hammer-Purgstahl rokonságnál, azt követően a Langenwang kastély eladásából, mint 1/36-od rész örököse, két lakást vett Grazban. Egyet Senianak, egyet magánk. Akkor költözött a Wittekweg 7. szám alatti társasház egyik lakásába. Senia a barátja beceneve volt, a valódi neve Simon Kultschkoff. Fehérorosz származású énekes, színész.
A Grazi lakásban festeni kezdett, képein a hárem lidérce és a gyönyörű egyiptomi táj váltogatják egymást. Azaz a fiatalsága. Mintegy 150 db képet festett. (dr. Karl Corino szerint 200 db-ot, bár legalább ebben igaza lenhetne.)
113. kép May és egyik festménye
1963.02.14-én a lakóhelyén valamilyen kitüntetést kap, amit nem sikerült kiolvasnom, majd ennek kapcsán 05.29-ig addig jutnak, hogy állampolgárságot kér (megbízása alapján Kulatschkoff intézi) és 10.29-én osztrák állampolgárságot kap (86 évesen). Már nem hontalan.
Az állampolgárság megállapításnak alapja Marianna Klingspor asszony közjegyző előtt tett, fentebb bemutatott nyilatkozata, és egy igazolás a királyi házasságról. Az igazolást H. Boros a k.u.k egyiptomi konzulja kérte be 1912.05.08-án, és Hussein Rushdi pasa, Egyiptom igazságügyi minisztere, valamint Yussuf Wahba pasa, Egyiptom külügyminisztere nyilatkozott, hogy May Török azonos Djavidan hercegnővel, aki II. Abbas Hilmi egyiptomi alkirály felesége volt.
Ez alapján a 1963.10.29-től May osztrák állampolgárságot kapott, melynél a megállapítás: „geb. Török”, azaz a leánykori neve Török (geb. = geboren = született).
1968.08.15. A hercegnő elment. Graz Wittekweg 7., III/2 alatt. Oka: Szívizom elhalási infarktus, akut szívelégtelenség. Meszesedéses szívizomelhalás, pitvarfibrilláció.
Síremléke: Graz, Sankt Leonhardt temető.
May kettős élete
Életét a kaland és a menekülés sorozata jellemezte. Közismert volt, hogy Puskás Tivadar családjában nevelkedett, de nővére, Marianna Klingspor 1942-es közjegyzői előtt tett nyilatkozata is ismert volt. 1951-ben magyarázkodnia kellett. A Münchner Illustrierte cikksorozatban úgy nyilatkozott, „miután édesanyám elvált gróf szendrői Töröktől, összeházasodott azzal, aki számára az Újvilág és egy új élet jelképévé vált. Így lett Puskás Tivadar a második – emlékeimben az első — apám.”
Mi tudjuk, hogy ez a katolikus egyház álláspontjának megfelelő nyilatkozat, és nem a vérségi kötelékeket tükrözi.
1991-ben a Deutsche Taschenbuch Verlag GmbH @ Co KG (Német zsebkönyv kiadó Kft. és Zrt.) München, kiadta a Hárem könyvet ismét, de a tartalmát megváltoztatották, emiatt ez lett a 2. kiadás. Az első nyomdai sorozat 1991. márciusi, de elkapkodták, így ebből egy ismételt kiadás jelent meg 1991 májusában. Ezek ISBN 3-423-11342-1 jelzetűek. A szerző kilétének tisztázására dr Karl Corinot, egy tübingeni tudóst, a Musil hagyaték rendezőjét, Klagernfurt diszdoktorát kérték fel. Miután May hagyatékának egy része a Musil múzeumba került, Corino megtalálta May családfa vázlatát, amelyen édesapjának Puskás Tivadart jelölte meg. Corino megállapította, hogy Tivadar az apa, de a származás tisztázásával — főleg az első apám, második apám mondattal — nem boldogult, mérgében anyát és lányát is rosszerkölcsűnek minősítette.
Tény, ez könnyebb volt, mint kutatni, dolgozni.