Gyökerek
„…a gyermekeknek két dolgot kell adnunk: gyökereket és szárnyakat.”
Johan Wolfgang von Goethe
A genetikai eredetnek semmi köze a társadalmi kiemelkedéshez, a tehetséghez, a szerencséhez. Mégis kénytelen vagyok foglalkozni ezzel a kérdéssel, mert ehhez is legendák tapadnak.
Tivadar negatív megítélési időszakának a végén a szakirodalom tagadta a Felsőbányán élő ditrói Puskás család, illetve a Ditróban élő ditrói Puskás családok genetikai rokonságát. A tagadás célja egyértelmű, csak egy elszigetelt, magányos embertől lehet a feltalálói dicsőségét elvitatni.
Tudományos cikk formájában jelent meg az üzenet, hogy aki úgy gondolja, hogy Tivadar rokona, az téved[34]. A cikk címe: Néhány tény, amit hibásan tudunk Puskás Tivadarról. A cikk kivonata: Tivadarnak és Albert nevű öccsének csak lányai születtek, (azért a felmenői nem lehettek ditrói Puskások?), Albert leánya ditrói Puskás Tibor főhadnagyhoz ment feleségül 1920-ban, a házassági engedély során „megvizsgálták, hogy valóban ditrói a nemesi előneve és valóban csak névrokonok”, a ditrói egy nemesi előnév, Tivadar ükapja (nagyapjának a nagyapja), György, Máramaros vidékéről származott, a különféle nemesi diplomákat[35] vizsgálva megállapítja, hogy György lófő[36] székelysége eddig nem bizonyított. Két anyakönyvben és két katonai dossziéban – tehát négy darab dokumentumban – talált megnevezés alapján megállapítja a szerző, hogy a síremlékekre vésett „ditrói” feliratok alaptalanok. Ezt követően a cikk már nem a származással, hanem a 3. pont alatt Tivadar iskolalátogatásával foglalkozik, megállapítja, hogy Tivadar nem járt a bécsi Theresianumba, melynek egy ükunoka nézett utána, kissé zavarosan később megállapítja mégiscsak odajárt iskolába egy német nyelvi előkészítőre. A 4. pont alatt dr. Vajda megállapításainak (Tivadar nem dolgozott Edisonnál és nem találta fel a telefonközpontot) bizonygatásával, Edison vélelemezett időskori szellemi képességeivel (feltételezi, hogy összekeverte a telefonközpontot a telefonhírmondóval) foglalkozik. Az utolsó, nem számozott, Puskás galaxisa című alfejezetben a telefonhírmondó találmánynyal foglalkozik bizonygatva a Taróczy Jenő – ebben a cikkben Taróczy Jenő édesapja a név magyarosítása előtti állapotnak megfelelően Szmazsenka Ferdinánd – féle legendát.
Megállapíthatjuk, hogy az ismertetett cikk a korábbi politikai felfogást és érvelést tükrözi, újdonság benne a származásra vonatkozó részlet. Ebben a fejezetben tisztázom a származás, a névhasználat és a nemesség kérdését. A többi állítással az időrendi sorrendnek megfelelő fejezetekben foglalkozom majd.
[34] KAPU XXIX. évfolyam 2017.05. szám
[35] nemesleveleket
[36] A lófő egy székely társadalmi réteg, később részletesen ismertetem
Tivadar családjának származása
Ameddig felkutatták, Puskás Tivadar családja Felsőbányáról származott, a Felsőbányán élő ditrói Puskás család pedig a székelyföldi Ditróból. A Puskás család családi emlékezete a rokonságot az anyakönyvezés előtti — esetünkben Ditróban 1711 — időszakra teszi, és még 10 generáció távlatából, azaz jelenleg is ápolja.
Jómagam is levelezek a felsőbányai ágbeli rokonokkal, és találtam a hagyatékomban olyan – eddig sehol sem publikált – gyászjelentést, amely a korábbi, hasonló kapcsolatokra utal.
Puskás Attila és a társai által 2012-ben kiadott könyvben a származásra vonatkozóan egy 1954-es postamúzeumi dokumentum feldolgozását találjuk, és ennek mentén időben a kiváló szerzők 1712-től ismertetik Puskás Tivadar családfáját, amit addig még nem publikált helyszíni fotókkal is illusztráltak. Az első bizonyított felsőbányai családtag Puskás György, kiről Tivadar unokatestvérének, Puskás Elek László bankigazgatónak a Postamúzeumban lévő leveléből tudunk. György fia Demeter, aki már szerepel Puskás Tivadar nagyapjának latin nyelvű emlékiratában.
Ezt követően a szerzők megemlítik az 1754-55. évi nemesi összeírás kapcsolódó eredményét, amely szerint Puskás György és Sámuel igazolták nemességüket Szatmár vármegyében. Valóban, sőt őket a N.I IX-506. (azaz Nagy Iván IX. kötet 506.), szerint ditrói Puskásoknak tudja be a korabeli összeíró! Nyilván ilyen dokumentumokkal igazolhatta a nemességét György és Sámuel. A forrás szerint tehát két fő is Szatmár megyében élt a családból az összeírás idején, azonban nem egyértelmű, hogy ők kik pontosan, vagy esetleg már leszármazottak lennének.
7. kép A nemesi összírást feldolgozó DVD válasza a Puskás név keresésére
A fellelt adat kapcsán több a kérdés, mint a válasz. György nemes lenne az első ismert Tivadar-felmenő, aki a családi hagyomány[37] szerint györkefalvi görögkatolikus parókusként[38] lép elő a történelemből? Minek egy plébánosnak a nemesség? Pap vagy fegyveres harcos? Ha a parókus a mi emberünk, hogyan kerül Györkefalvára, hiszen a család már korábban (1717-ben, erre az évszámra visszatérünk) behúzódott Felsőbányára valahonnan a környékről. Nem tudjuk, hogy honnan. A helyzetet nehezíti, hogy a Szatmárnémeti Püspökség Levéltára csak 1825-től őriz római katolikus adatokat, görögkatolikust azonban nem, az talán Esztergomban van. György a szakirodalom szerint 1712-ben született. Román vagy szerb anyától, vagy egyszerűen nem volt más templom a környéken? Györgynek volt teológiai végzettsége, vagy akkoriban ez nem is volt szükséges egy parókusnak? Mit is takar a „ditrói” előnév György nemességében? Miért nem használták a nevet következetesen a család tagjai? Mitől lett egy – a saját törvényei szerint élő – székely ember magyar nemes?
Szerencsénkre dr. Horváth László felkutatta Szerencsi Zoltán kéziratát, amelyet 1975-ben írt unokaöccsének, Puskás Gézának[39]. Szerencsi Zoltán és Puskás Géza Puskás Tivadar közvetlen rokonságának a tagjai. A kézirat tartalmazza egy 1888-as levélváltás másolatát. A levélváltás a ditrói Puskás István[40] és Puskás Tivadar édesapjának az öccse, a felsőbányai rendőrfőkapitány, Puskás Antal között zajlott. Ebben a levélben felvetődik a ditrói előnév és a rokonság kérdése. Ugyanis Antal leánya a férjhezmenetel során használta a ditrói előnevet, és István találkozott ezzel a Budapesti Hírlap társasági hírek rovatában. István rokonságot firtató kérdésére Antal főkapitány azt válaszolta, hogy a borsai csata után „származott oda Puskás, Csüdör és Füstös nevű, eredeti tősgyökeres három lófő székely”.
Azt, hogy a Bányavidékre települt Puskás nevű férfi valóban a ditrói Puskás család tagja, vagy sem, úgy tudjuk egyszerűen eldönteni, hogy a vele együtt odaköltözött társai etnikumát megvizsgáljuk. Mivel csak egyetlen székely család viselte a Puskás nevet, elég azt bizonyítani, hogy az átköltözők székely lófők voltak, ahogy a levélmásolat leírja.
Ellenőrizzük a fellelt levelezés tartalmának hihetőségét!
• A Budapesti Hírlap 1881.05.01 előtti példányai nem érhetők el az Arcanum oldalán, a kereshető időszakban nem találtam meg a házassági hírt. Lehet, korábban volt.
• A Borsa egy hegyi patak, amely a Visó folyóba ömlik. A vizek találkozásánál fekszik Borsa települése, már vagy 750 éve. A borsai ütközet során 1717. szeptember 14-én a máramarosi nemesek és parasztok Sándor Lupu pópa (egy korábban kuruc katona!) vezérletével a Sztrimtura nevű helyen csapdába csalták és megsemmisítették a közeli Tatár-hágón betörő tatár-román rabló sereget. Állítólag 15 ezer tatár esett el[41]. Ez egy történelmi esemény, így legalább a Felsőbányára költözés időpontját megtudtuk.
• Csüdör. A székely katonai összeírások során folyamatosan szerepelnek a Székely Oklevéltárban a család tagjai.
• Füstös család. A család ősei szintén folyamatosan szerepelnek a Székely Oklevéltárban a katonai összeírásokban. Füstös István, nagybányai lakos 1835-ben primori bizonyságlevelet nyert[42].
Tehát az elszármazott Puskás társai székelyek voltak, és a primori bizonyság levél is bizonyítja, az „elszármazás” ténylegesen megtörtént. Az érintettek székely identitást ápoltak, azaz a Bányavidékre települt Puskás nevű férfi ténylegesen a ditrói Puskás család tagja kellett legyen. (Nem volt más székely Puskás család a történelemben). Úgy tűnik a levélmásolat hiteles, egybevág a vonatkozó egyéb információkkal, így megalapozza a felsőbányai és a ditrói Puskások – az utóbbi időben tagadott – genetikai rokonságát.
A levélmásolat azonban nem nyújt információt arra, hogy a megnevezett lófők mikor és pontosan mely településekre származtak át Székelyföldről a Bányavidékre, együtt vagy külön-külön érkeztek, katonaszökevények voltak vagy birtokot vásárló, foglaló, benősülő betelepülők.
A településeket egyesével vizsgáltam. A kutatásaim során megtaláltam az 1715-1754 évek közötti időszak nemesi összeírásában Füstös Mihályt Mezőpetriben (Szatmár vármegye), Puskás Györgyöt és Sámuelt azonban egyik kis szatmári településen sem találtam meg. Lehet, a közigazgatási határ változott meg akkoriban, és nem jó helyen kerestem, talán Máramarosban kellett volna kutatni. Ebből úgy tűnik, eredetileg különféle településeken telepedtek meg. Biztosan azt tudjuk, hogy a lengyel-ukrán, román-tatár rablóbandák által dúlt gazdag Bányavidékről 1717-ben beköltöztek a biztonságosabbnak tűnő városba, Felsőbányára, ahol a sorsuk is összekötődött.
A levél vizsgálata során használtam két, ma nem közismert szót, primor, illetve lófő. Ennek értelmezése szükségessé teszi a székely társadalmi berendezkedés nagyon rövid áttekintését. A székelység egy – néhány történész szerint kívülről szervezett – katonai köztársaság volt a történelmi megjelenése idején, a katonai és a bírói vezetőket a közösség választotta és lófőnek nevezte. Az egy tömbben élő székelységnek a magyar feudális államba történő beillesztése nem ment zökkenőmentesen, és valójában nem is valósult meg. Például a földek közösségi tulajdonban maradtak, a király sem vehetet el belőle. A konfliktusok – főleg az 1562-es székely népfelkelés – során a választott lófők rangját az uralkodók megvonták, pontosabban szólva nem fogadták el, a szabad székelyeket jobbágysorba igyekeztek lenyomni. Ezzel azonban megszűnt a keleti országrész hadereje, így a folyamat 1601-től visszarendeződött, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem pedig egyenesen megtiltotta, hogy székely ember, akár önként is, hadi mentességért jobbágynak szegődjön. Ezt követően a király, illetve az erdélyi fejedelem adományozta a lófő rangot. Voltak olyan lófő családok, akik “túlélték” ezt az eseménysort, például a Bochkor család, ők ősi lófők voltak és maradtak végig. A lófő rang a magyar feudalizmusban köznemesnek számított. Ez nem zárta ki, hogy más – nem székely – területre költözve földadománnyal együtt, egy másik – jellemzően magyar vagy horvát, esetleg osztrák – nemességet is szerezzen valaki. Mivel az uralkodók a székely területen kívül ajándékoztak nagyobb birtokokat a részükről megbecsült családoknak, így azok anyagilag megerősödtek. Ha a székely területen laktak továbbra is, akkor elvileg egyenjogúak voltak a többi lófővel, de gyakorlatilag a meggazdagodott lófők vezették a székely közösséget, a vezető szerepet igyekeztek örökletessé tenni. Elsők voltak az egyenlőek között, „primus inter pares”, ebből alakult ki a primor szó. Ők főnemesnek számítottak a magyar feudalizmusban, grófi rangot viseltek a Magyar Királyságban. Mintegy 30 székely család viselte ezt a társadalmi rangot.
A székely önkormányzatok bírósági iratai nem kerültek papíron kiadásra, azok a MNL mikrofilmtárában tanulmányozhatók. Ezek között fellelhető a ditrói Puskás György és Gyergyóremete pere 1658-ból. György a számára várhatóan elmarasztaló ítélet elöl az illetékes székely bíróság illetékességén kívülre szökött és ott elrejtőzött, amire például a papi hivatás kényelmes lehetőséget biztosított volna. Ez a György nyilván nem azonos az 1712-es születésűvel, de a nagyapja lehetne. Tehát van még mit tisztázni ebben a kérdésben.
Még egy adalék. A vérségi alapon szervezett székely társdalomban az exogámia[43] alapvető követelmény volt.
Eddig a felsőbányai megjelenést vizsgáltuk. Nézzük az előnév eredetét, meg a kitelepülés forrásoldali létszámát!
[37] Puskás Elek László (1879-1971) debreceni bankigazgató kézzel rajzolt családfa vázlata szerint. Elek László Antal főkapitány (1822-1896) fiaként Tivadar unokatestvére volt.
[38] parókus = plébános
[39] A kéziratot a Puskás Tivadar Távközési Technikum (Budapest) adta ki 2012-ben. Szerencsi Zoltán (1897-1978.) a szerző Szerencsi Ede (1869-1942.) és Puskás Erica (1871-1957.) gyermeke. Erica pedig Puskás Tivadar unoka-testvérének, Puskás Antalnak (1844-1917.) és Röszner Vilmának (1848-1939.) volt a leánya.
[40] Teljes nevén Puskás István Tamás Lázár, Ditró 1841.12.19 – Nagyenyed 1901.03.30, szülők Puskás Ferenc gyergyói alkirálybíró (szolgabíró), majd alispán és Köllő Amália. István újságíró volt, Fülekről írta levelét 1888.08.21-én. Antal (1822-1896) főkapitány Felsőbányáról válaszolt 1888.08.30-án.
[41] https://hu.wikipedia.org/wiki/Borsa_(telep%C3%BCl%C3%A9s)
[42] Hanuszik Elemér A székely főnemesek – primorok – aranykönyve, 75.oldal. Füstös de Csíkszentgyörgy-Bánkfalva. Apafi Mihálytól 1671-ben nyert donációt.
[43] külső házasság, nemzetségen kívüli házastárs választása
Ditró település
Fekvése: északi szélesség 46°50’ és a keleti hosszúság 25°30’. A gyergyói medencében – amely igazából egy fennsík – található, úgy 750 m tengerszint feletti magasságban. A mai román közigazgatásban Hargita megye. Déli irányból csíki székely telepesek honfoglalták el az akkor lakatlan területet. A régészek 1200-1300. körüli időkre becsülik az eseményt egy védvonal építészeti nyomai alapján. A fennmaradt további írásos és régészeti emlékekből egyértelmű, hogy a székelyek ősfoglalók voltak a lakatlan, erdős területen.
Ferenczy György (1613-1660) gyergyószentmiklósi vikárius (a püspök helyettese) generális plébános, Regestrum című 1629-1640. között írt naplójában találjuk a következőket: „A Kémenes család nagyobb része Alszegben, a Both és Hobaj családok pedig Felszegben laktak. Utóbbiak közvetlenül a Békény pataka[44] mellett. A Hobajok szomszédai a ditrói Puskás Márton és Kercsó Imre, a Both Andrásé pedig Aranyos Lőrinc és Köllő Tamás voltak.”
Itt tetten érjük a betelepülés irányát, hiszen a gyergyószentmiklósi házzal rendelkező Márton — aki a korábbi katonai hierarchiának megfelelően lakott Gyergyószentmiklósón — már közismerten „ditrói” volt. Gyergyószentmiklóson a Felszeg terület a Gyilkostó felé eső városrész, melyet a Gyilkostó sugárúttal ketté vágtak. A Békény patak a sugárúttól délre, az úttal párhuzamosan halad nyugati irányba. A Both vár a sugárúttól északra volt, ma is van “Vár utca”.
Eleinte az egyházi irányításban Szárhegy (ma Lazarea) részlege, szakszerűen filiáléja volt Ditró, ahol 1696-tól volt anyakönyvezés, Ditró községben az önálló anyakönyvezés 1711-től indult. Az anyakönyvek egy II. világháborús bombatalálat során megsemmisültek. A katolikus egyház működési rendjében az anyakönyvezett személyekről időszakonként kimutatást készítettek a plébánosok, amit indexnek hívnak, és amit a felettes szerveiknek küldtek meg. Nos, a ditrói születési anyakönyvi adatok indexe létezik 1711-től, a Gyulafehérvári Püspöki és Érseki Levéltár őrzi. 1821-től a plébánosoknak másolati anyakönyveket is kellett készíteni. Ezek zömében fennmaradtak, az 1870-1895. közötti időszak a román Állami Levéltárban érhető el hivatalosan, a többi a Gyulafehérvári Püspöki és Érseki Levéltárban található.
Szóval 110 évnyi anyakönyv hiányzik, jóllehet bennünket kicsit korábbi időszak érdekelne a családi ág leválása kapcsán.
A betelepülést irányát nem mindenki látja hozzám hasonlóan[45], létezik olyan elképzelés, hogy a betelepülés az egyházi irányítással megegyező irányú volt. Amennyiben Gyergyószentmiklós és Szárhegy katolikus anyakönyvei is digitalizálásra kerülnek, úgy a ditrói lakosság vezetéknevei alapján a betelepülés iránya pontosíthatóvá válik. Lehet, mindkét elképzelés tartalmaz igazságot.
[44] A Békény patak régies neve
[45] Bálint Alíz Kamilla: Gyergyóditró helynevei webtérképen
Ditró kőzet
A szodalitos és kankrinites nefelinszienit népi neve. Ez a kőzet az akkor ismert világban csak ezen az egy helyen volt fellelhető, így nagy talány a népi név kialakulása. Van egy Ditró nevű patak is, amelyik átfolyik a településen, a patakot és a települést nyilván a kőzetről nevezték el. Ezt nem mindenki gondolja így.
A ditró kőzet nevének eredetére nem vagyok hivatott válaszolni, sem nyelvész, sem történész nem vagyok, de egy legenda miatt foglalkoznom kell vele. Az egyik szakirodalomban ugyanis szerepel egy finnugor nyelvi magyarázat. E szerint a patak kapta először a nevet, és az Detrejó, Detre pataka értelmű lett volna. Vajon hogyan került a lakatlan vadonba Detre? Azon kívül Székelyföldön sokáig fennmaradt a közösségi tulajdon. Hogyan lehetett akkor Detrének egy egész „pataka”?
Megfordítottam a logikát, és feltételeztem, mégsem volt egészen lakatlan a vadon, lődörgött ott egy csapat germán atyafi, amely tényre pont a mindenható finnugor nyelvészet volt képes rávilágítani. A nagyállattartó germán törzsek nyilván „imádták” a magas hegyeket, ahol állataiknak szűkös volt az élelem, de ezek a csacsi germánok ezek ellenére valahogy mégis itt rekedtek. Azután a magyarság hatására eltörökösödtek, és kialakították a Hargita, a Küküllő, a Küsmöd és hasonló földrajzi neveket. Ha jól kikacagtuk magunkat a finnugor nyelvészet eme kis remekén, lépjünk tovább.
A ditró kőzetből sok van, így értéktelen, nem biztosít megélhetést a helyieknek. Napjainkban beton adalékanyagnak hasznosítják. A későbbi korokban találtak még ilyen kőzetet Grönlandon, tehát lakatlan területen, tovább Amerikában, Detroit városa környékén.
A „ditrói” előnév használata
A székely katonai összeírások (lustra) területi alapon történtek, ahol a származást falvanként jelölték. A ditrói Puskás család egy része a szomszédos Gyergyóremetéhez csapva kerül nyilvántartásra, mivel a közigazgatási határ sokáig kettévágta a család 1520-1560 évek között kialakított – akkor még csak nyári – szálláshelyét. A településrész ma Eszenyő néven Gyergyóremete külterülete. Aki a szálláshely Gyergyóremete felöli végén lakott, a katonai összeírásokban a szabályoknak megfelelően Remeténél vették lajstromba. Ditrónál is és Remetén is csak Puskás néven szerepeltek. Ez így tehát alaphelyzetben nem egy nemesi előnév, amit – a feudális Magyarország társadalmi előnyeinek érdekében – magával cipelt a név viselője, hanem a székely katonai szervezés jelent meg a név kiegészítéseként. Ismerünk hasonlót, például körösi Csoma Sándor[46] .
Ha valaki elköltözött Székelyföldről, akkor megszűnt a kötelező katonáskodás, azaz célját vesztette a származási név viselése. Például (makkfalvi) Dózsa György.
Persze emberek vagyunk, a honvágyat, a büszkeséget, a romantikát, a valahova tartozás vágyát ismerjük. A névhasználat teljesen esetleges, szuverén döntés volt bármelyik székely ember, így a Puskás család kitelepült tagjainak körében is.
Mivel nem egy feudumhoz[47] kötött előnévről beszélünk, ha nem használta valaki a ditrói előnevet, de a társadalmi rangját jelezni akarta, akkor a „nemes” vagy német nyelvterületen a „von”, latin műveltségben pedig a „de” szót használta. Mint korábban többször rámutattam, a Puskás család nem rendelkezett feudális földadománnyal, így a nemesség használata sem kötődött ahhoz, azaz nem volt „von Ditró” vagy „de Ditró”, vagy „ditrói nemes” szóöszszetétel a nevében. Ilyesmit soha, sehol nem találtam a családtagok névhasználata során. A „von Puskas” viszont igen gyakori volt.
Emlékeznek még az 1888-as levelezés felsőbányai tagjára, Antal főkapitányra? Az 1896.04.18-i Budapesti Hírlap ezen szavakkal tudatja Antal főkapitány halálhírét: „Ditrói Puskás Antal Felső-bányaváros nyugalmazott rendőrkapitánya 75 éves korában meghalt, ápr. 14-én Felsőbányán.”
Az a katonai összeírásokból látható, hogy Székelyföldön gyakorlatilag csak egyetlen székely Puskás család élt[48].
[46] Nyelvtudós, Tibet kutató, Buddhista szent
[47] feudális hűbérbirtok
[48] Az 1642-es Aranyos széki lustrában szereplő András „lófő” eredetileg nem volt székely, a böszörményi Puskás család tagja volt. Azaz magyar nemes volt, aki elszékelyesedett. Más – nem ditrói – Puskás nem fordul elő a Székely Oklevéltárban.
Lehetséges kitelepülők áttekintése
Az anyakönyvezést megelőzően székely katonai összeírások (lustra) léteztek. A fiúkat 12 éves kortól írták össze, a felső korhatárról nincs tudomásom. Feltételezésem szerint Felsőbányára költözés az 1650. évi fejedelmi lófősítés után, és György nemes parókus születése, azaz 1712. előtt történhetett. Elvándorlásra alkalmas, „békés” időszak a bécsi hadjárat (1683) után illetve a Rákóczi szabadságharc kezdete (1703.) előtti időszakban adódott lehetőség. Az 1683. évben volt katonai összeírás, ekkor már a család létszáma meghaladta a terület népesség eltartó képességét, meg a házassági lehetőségeket, de még a szomszéd községben lakó primor, a Lázár grófok haderejét is.
A családi katona állomány az 1683-as bécsi hadjárat utáni összeírásban:
A Both András uram „száza”,
Ditró résznél:
• Gábor fia 5. Öccse Ferenc.
• Péter fia 4. Öccse János, fia 1. Öccse Benedek.
• Tamás fia 2.
Remeténél: Mihály, fia 1.
Az összeírás felületessége indokolja, hogy értelmezzük, azaz:
• Gábor az öt felnőtt fiával, valamint Gábor öccse, Ferenc.
• Péter a négy felnőtt fiával, valamint Péter két öccse, János és Benedek, továbbá János már felnőtt fia.
• Tamás a két fiával. (a fiúkat ezúttal sem nevezi meg az összeíró, de más forrásból ismerjük a fiúk nevét, Gábor és Tamás)
• Ugyanebben a katonai században Remete helységnél szerepel Mihály és a felnőtt fia. (az öszszeíró a fiú nevét ott sem jegyezte fel, de más forrásból tudjuk, István volt.)
Korábbi katonai összeírásokból tudjuk, hogy Péter az 1650-ben lófőséget kapott Tamás unokája. A remetei Mihályról is tudjuk, hogy az 1650-ben lófőséget kapott István unokája. Gábor felmenőit nem sikerült beazonosítani, csak annyit tudunk róla, hogy az 1681-es összeírásban Györggyel együtt szerepelt. György később eltűnt a lustrákból, vélhetően a bírósági ügy miatt.
Tamás felmenőit sem sikerült azonosítani, a család keresztnévadási gyakorlata alapján az 1650-ben lófőséget kapott Tamás dédunokája lehet.
Ebből persze nehéz megmondani, ki és mikor költözött Felsőbányára. Ha jól matekoztam, 13 férfiú keresztnevét nem részletezi az összeírás a 20 főből. Nem lehet vádolni az öszszeírót, hogy elveszett a részletekben. 1712-ig, (György nemes és parókus születéséig) a következő összeírások voltak még:
• 1685.12.26 Csík-, Gyergyó és Kászonszéki hadkötelesek jegyzéke. Nincs Puskás az összeírásban. Hogyan tudtak kibújni a hadkötelezetsség alól? Katonák, összeírók, bírók voltak, vagy elköltöztek?
• 1702-es lustra. Ditrói gyalogosok Gábor, Ferenc és János valamint Mihály és Tamás. Ez már új generáció, szegények voltak, gyalogosok és nem lovasok. Remetén, „lófő” István (feltételezhetően az 1683-as Mihály fia). Neki még volt lova.
• 1704. évi lustra, szerepelnek: János, Ferenc, Mihály és Gábor.
Ekkora választékból, ilyen pontatlan adatforrásból nem tudom kiszűrni, ki lehetett a Bányavidékre elvándorló családtag.
Nemesség
II. Rákóczi György – az édesapja uralkodása alatt vitézkedő – három családtagot egy Gyulafehérváron 1650.04.04-én kiadott oklevéllel lófősíti.
Ezzel a család tagjai Erdélyben és a Magyar Királyságban, a feudális világban nemes emberré léptek elő.
8. kép II. Rákóczi György lófősítő levele ditrói Puskás Tamás, István és Balázs részére
9. kép A lófő címer erdélyi változata a Siebmacher Wappenbuchban
10. kép A lófő címer magyar királyi változata a Siebmacher Wappenbuchban
A kancelláriák tehát tudták, hogy van egy korábbi lófőség is. Ezt támasztja alá dr. csík-szentsimoni Endes Miklós Csík-, Gyergyó-, Kászon-székek földjének és népének története 1918-ig (Budapest, 1937.) című művében az 1569-es évnél említett adat. Puskás János csíki előkelő tanúként szerepel Zsigmond király adománylevelén (35/1569.XII). A korábbiakban bizonyítottam, hogy családunk esetében délről, az akkori Csíkból[49] történt a betelepülés a gyergyói medencébe.
A II Rákóczi György adományozta lófőséget Tamás, István és Balázs kapták. Ez vonatkozott a Felsőbányára költözött családtagra is. Vizsgáljuk meg az adománylevelet a névhasználat és a nemesség szempontjából. A lófősítés ugyanis egy armalis, azaz nem járt földadománnyal. Ezáltal a család nem a földjeiről kapta a nevét, mint a feudális urak, így a „ditrói” előnév nem vált feudális nemesi előnévvé. Az bizony származási név.
A lófőség adományozása és annak feudális értelmezése azonban külföldi következményekkel is járt, bekerült a család a nemesi nyilvántartásokba. A „Siebmacher Wappenbuch, Siebenbürgerische Adel” (Siebmacher címerfestő Címeres könyve, Erdélyi nemesek fejezet[50]) vonatkozó része szerint 1650-ben, Csík megyében három „lófő székely” Puskás család élt, amelyek fejei Tamás, István és Balázs voltak. Közülük egyesek részt vettek II. Rákóczi György erdélyi fejedelem szerencsétlen kimenetelű, lengyelországi hadjáratában, 1655-58. között. Onnan menekülve a Sugatag és Borsa környékén telepedtek le, a Visó völgyében.
Az események után kb. 200 évvel kiadott könyvben egyetlen lényeges információ van, a szerkesztő hallott valamit a család szétválásáról. Vajon milyen forrásból? A lófősített személyek megnevezése után tárgyi tévedések sorozata következik:
Az érintettek közül Tamás és István szerepel az 1614-es, illetve Balázs az 1619-es katonai összeírásokban. Mivel 12 éves kor felett írták össze a fiúkat, a lengyel hadjárat megkezdésekor, azaz 1655-ben a legfiatalabb lófő, Balázs is már minimum 48 éves volt. (Mindamellett Balázst említik 1655.06.20-án és 1656.02.15-én is, a Székelyhídi csatáknál a Kolozsmonostori Konvent jegyzőkönyvei[51]. Ő tehát nem ment 1655-ben Lengyelországba. Kár, hogy a székelyhidi csatáról a magyar tudományos élet nem rendelkezik kellő ismerettel. Balázsék csak kétszer állították meg a korabeli világ legnagyobb hadseregét.) Tehát a két, legalább 53 éves úr kicsit sem ment Lengyelországba trónt szerezni, és nem telepedtek le idős fejjel idegenben, új családot alapítani. De más gond is van a szöveggel. Mint tudjuk, Sugatag nem a Visó, hanem az Iza völgyében van, Nagybánya és Máramarossziget között félúton. (Az egy völgyrendszerrel nyugatabbra folyó Visót már említettük a Borsai csata kapcsán.) Sugatag – ma Aknasugatag – Máramaros vármegyében volt, a Szatmár vármegyével határos területen. Sugataghoz egyébként nincs messze Györkefalu, ahol a felsőbányai ág első bizonyított őse felbukkant. Az egyesek szó jelzi igazán, konkrét ismeretek hiányában ügyesen fogalmazott a Siebmacher szerkesztője.
A ditrói Puskás családnak volt egy IV-ik „diplomája”[52] is, 1744. évi. Ezt nem ismertetem, mert 1712. utáni, azaz nem kapcsolódik Tivadar családi ágához. Megemlíteni is csak azért kellett, mert egyesek, például a Ditróban működő ditrói Puskás Tivadar líceum[53] vezetése az ehhez kapcsolódó címert úgy mutogatja, mint Tivadar címerét.
A származáshoz kapcsolódó legendák még egy elemet tartalmaznak. A két családi ág között, mármint a felsőbányai (Tivadar féle) és az egyik ditrói ág között, volt egy házassági kapcsolat.
A rokonházasság kapcsán – a fejezet elején ismertetett cikk szerint – nem lehet a két ág genetikailag rokon. Az elgondolás három dologgal nem számolt. Még most sem tudjuk minden kétséget kizáróan bizonyítani vagy cáfolni a két ág genetikai rokonságának a meglétét[54]. Akkor a korabeli hatóságoknak hogyan sikerült volna? Ötöd vagy hatod fokú unokatestvérekről beszélünk, amely rokonság az anyakönyvezés előtti időkbe nyúlik vissza. A korabeli hatóságoknak esélyük sem lett volna vizsgálni a kérdést.
A másik tényező, hogy a feudalizmusban a földbirtokmegtartás miatt az unokatestvér házasság meglehetősen közkedvelt, gyakori és elfogadott volt széles e világon. Következésképpen nem is vizsgáltak annak idején ilyesmit. A jelenleg hatályos házassági törvény sem tiltja az unokatestvér házasságot, csak elsőfokú rokonság esetében a jegyzőnek vizsgálni kell a genetikai kockázat mértékét, és Ő valóban hozhat eseti tiltó határozatot[55]. De ez ugye csak elsőfok esetén igaz, kiderítetlen régmúltra senki sem értelmezi.
A cikkben az tárgyi tévedés, hogy 1920-ban vizsgálták volna a házas felek férfitagjának – ditrói Puskás Tibor főhadnagynak – a nemességét. A két világháború közötti időszak katonai karrierjében előnyös volt, ha valaki nemességet igazolt. Gerő József: Igazolt nemesek című kimutatásában a ditrói Puskás családból 12 fő nemességét sorolja fel, ámbár megdöbbentő módon egyikük egy hölgy, Puskás Leontin.
[49] Csíkszék, önálló történelmi közigazgatási terület, 1876-tól Csík vármegye
[50] Johann Ambrosius Siebmacher 1596-os Wappen-Buch aktualizált kiadása
[51] Puskás 1655. Gyfvári kpt. Cista. Gömör fasc. gyergyó.9
[52] Nemeslevele
[53] középiskola
[54] Y STR kromoszóma vizsgálathoz folyamatos férfiágak kellenek. Felsőbányai ágból ennek biztosítása kétséges.
[55] 2013. évi V törvény 4:12 §.
11. kép A Magyar Királyi Belügyminisztérium által igazolt nemesek
12. kép A ditrói Puskás család tagjainak a Magyar Királyi Belügyminisztérium által igazolt nemessége
Ditrói Puskás Tibor – akkor már százados, beosztására nézve hadbíró, azaz katonai bíró – nemességét 1923-ban igazolták a kimutatás szerint. Tehát nem a házasság kapcsán 1920-ban. Tibor házassági tanúja bátyja, Lajos ezredes, volt, aki a Leontin fölötti sorban található. Érdekességképpen a listában az első Álmos ny(ugalmazott) m(agyar) kir(ályi) ezredes, kinek édesapja István, édesanyja Molnár Ilona. Ez az István az 1888-as levélíró, aki a felsőbányai ditrói Puskás Antal főkapitánnyal tisztázta a rokonságot. István öccse Kálmán volt, kinek ditrói házáról (korábban 400-as épület, ma Szabadság út 7.) ismeretlenek levertek egy kőcímert, ami sokáig a Szent Katalin templom paplakának pincéjében volt, 2008-ban került át a helyi katolikus pap önkényes intézkedése folytán az utca túloldalára, a majdnem szemben lévő Puskás Tivadar Szakképző Líceumba. Ezt mutogatják Tivadar címereként. Nem tényszerű, de legalább jó helyen van.
Ebben a fejezetben megmutattam, hogy a származás, a névhasználat és a nemesség tekintetében a „Néhány tény, amit hibásan tudunk Puskás Tivadarról című cikk”-ben megállapítottak nem helytállóak, a szerző jutott téves következtetésekre.