Párizs
„Akármihez fogunk, a kellő alkalom visz célhoz.”
Menandrosz
Tivadar 1878. január 22-én járt Edisonnál utoljára, majd 24-én elindult hajóval Cherbourgba, onnan meg Párizsba utazott, hogy pénzt csináljon a szabadalmakból. A szerződében szereplő országok: Oroszország, Spanyolország, Olaszország, Ausztria, Németország, Franciaország és Belgium. Anglia vagy Magyarország nincs benne.
Tivadar Európába érkezve egy kereskedelmi háborúban találta magát. Bell és Edison a helyi tőke-, és vállalkozók bevonásával különféle cégeket alapítottak, ami egész nyugat Európára kiterjedt, és kereskedelmi harcot vívtak egymással. Ez Angliában volt a legélesebb, mert Bell erős támogatást élvezett a skót pénzemberek révén. Edison oda képviselőnek Gouraud ezredest kérte fel, aki a New York-i Mercantile Trust Company helyi igazgatója volt. Ő alapította meg a London Edison Telephone Companyt, amelynek elnöke E.P. Bouverie volt. Tivadar nem tartozott Bouverie alá.
A két hadakozó cég döntetlenre jutott. Bell mágneses telefonja nem volt használható a központ és Edison szénmikrofonja nélkül. Edison pedig nem tudta használni a mágneses elven működő hangszórót, amelyet a Bell érdekeltségbe tartozó emberek fejlesztettek és szabadalommal védtek.
Tivadar nekiállt a munkának.
1878.03.11-én bemutatja a készülékeket a francia Akadémiának.
1878.03.29. Le Courrier – Vacsorával egybekötött telefon és fonográf termékbemutatót tart Tivadar a párizsi elitnek.
1878.04.20. Le Francais az 1878-as párizsi világkiállításról, benne a telefon és a fonográf ismertetése, Rozeweld[98], Puskás és Beetle uraktól. A kiállítói belépő kártya.
66. kép Kiállítói kártya fényképes oldal
67. kép Kiállítói kártya adat oldal
1878.06.03. Le Figaro – Puskás az „Edison cég képviselője”, másik két szereplő mellett említik.
1878.07.07. – A francia telefon szabadalom dátuma.
Edisont tájékoztatták a kialakult telefonpiaci „döntetlen” helyzetről. A Bell Company felismerve a helyzetet, az együttműködést szorgalmazza.
1879.06.26. – A párizsi telefonközpont megnyitása. Tivadar a Kontinentális Edison Társaság (világítás) igazgatósági tagja, Párizsban él.
1879.11.25. Edison egy korábbi szabadalmát (1875.01.19 száma 158787) átdolgozta és megjelent egy saját hangszóróval (szabadalom száma 221957). Az új telefont 1879. március 14-én Angliában, a Lombard Street 6. alatt (Gouraud ezredes irodája) kiállították, bemutatták működés közben. Edison ezzel az együttműködésre kényszerített, tőkeerősebb Bell érdekeltségekkel szemben kedvezőbb helyzetbe jutott.
A telefoneladás úgy megugrott, hogy Angliában a lakosság aláírásgyűjtéssel követelte a telefonközpont telepítését.
Ekkor beszállt egy másik amerikai vállalkozó, Frederic Allan Gower, aki egy ideig Bell franchise-t működtetett az Egyesült Államok New England államában. Bell-lel és Watsonnal turnézott és előadásokat tartott, mielőtt az 1880-as évek elején Angliába indult. Itt fejezte be azt a tervet, amely hosszú évekre a brit posta szabványává vált. Gower módosított Bell telefonján, majd megalapította a Gower-Bell Telephone Companyt. Végül létrejött a The United Telephone Company 500.000 font értékben, amelyből 200.000 font a Bell Company, 115.000 font az Edison Company része volt, a többin különféle pénzügyi befektetők osztoztak.
Franciaországban Gower megelőzte Bell és Edison rivalizálását és Párizs, Lyon, Marsailles, Bordeaux, Lille és Nantes városokra koncessziót kapott. Bell csak Párizsra, Edison mindenhova kért koncessziót.1880.12.10-től ezek a koncessziók belekerültek a Société Generále de Téléphones tulajdonába, amely csak Franciaországban telepítette a telefonközpontokat és árulta a készülékekekt. Ennek a francia cégnek lett Tivadar az egyik igazgatója, miközben a világítási cégben — amely a Saportassal közös cége volt — szintén igazgató volt, és részvényes a The United Telephone Company cégben.
Nem rossz, miközben még otthon Coloradoban az aranybányák is termelgetnek.
68. kép Telefontársasági hírdetés
69. kép Telefontársasági hírdetés, másik
70. kép Tivadar francia útlevele (1880.02.06) a Posta Múzeumban
A francia útlevéllel a zsebében Tivadar 1880 májusában elindult haza a City of Berlin hajóval, Liverpoolon keresztül, 1880.06.07-én érkezett New Yorkba, a Bevándorlási Hivatal utaslistája szerint. Vajon mi dolga volt ott?
A többi európai országban, mint Oroszország, Spanyolország, Olaszország, Ausztria, Németország és Belgium – nem volt olyan látványos, de hasonló kereskedelmi háború folyt a telefon üzletben. Ezekkel nem untatnám Önöket. Csak megjegyzem, hogy a Magyar Királyság nem szerepelt a befektetői térképen.
A dalműtelefon
Az 1881-es párizsi elektromossági kiállításon az iparpalotában a Société Generále de Téléphones bemutatott egy eszközt, amelyet franciául később theatrophone, magyarul dalműtelefon néven ismerünk. A feltaláló Clément Ader francia autodidakta ember volt. Ez lett volna a világ első „szórakoztató elektronikai” eszköze. Elektronikáról azonban csak a tranzisztor feltalálása utáni időket illetően beszélhetünk, így ennek a készüléknek csak dalműtelefon lett a neve, ámbár telefon az nincs benne. Ader úr ugyanis nagy hanghűségű (hifi), térhatású és sztereó készüléket épített[100]. Felhasználta a mikrofon, valamint a hangszórót, csak éppen nem telefonként, hanem külön-külön. A koncertteremben az emberi hallás tulajdonságainak megfelelően több mikrofont helyezett el, és ezek jeleit fül oldalanként villamosan összegezve juttatta el a két hangszóróhoz.
Az így kialakított elrendezést sok kulturális esemény távoli élvezetére alkalmazták, végül 1890.05.31-én a gazdasági kiaknázás céljából megalakult Párizsban a Théatrophone Társaság. A feltaláló még frissen, 1881.06.21-én szabadalmaztattat is a készüléket, de a leírás nem volt titkos.
Nagyobb hotelbe, étterembe, kávéházba, gazdagabb háztartásokba telepítették a 3-16 készülékes rendszereket és díjfizetés után a hangszórókat felvéve a hallgató élvezhette az operát, operettet, koncertet. Voltak nyilvános, pénzbedobós készülékek is. A műsor szét-osztására 1892-ben már külön hálózatot és központot építettek. Hogy esetileg mi került közvetítésre, azt a helyi újság közölte. Volt párhuzama Angliában, az Electrophone, de műszakilag nem hasonlítottak egymásra.
A szakirodalom ismertetésénél említettem, hogy dr. Vajda is jelezte ezt Théatrophone lázt. A Théatrophone cég plakátot rendelt 1896-ban, nyomtatta az Imprimerie Chaix, Párizs. A színes plakát az. Dr Vajdánál a fekete-fehér plakáton feltüntetett évszám 1885. Mit is kell most gondolnom?
[100] Clément Ader 1881.09.30-án Németországban adta be szabadalmi igényét a világon az első sztereó rendszerre, amelynek alapkészüléke a telefon volt.
[101] még nem volt elektronikai, csak elektromos
71. kép Theatrofon hirdetés dr Vajda cikkében
72. kép Theatrofon hirdetés
Dr. Vajda az 1973-as tanulmánya második részében leírtak szerint úgy vélte, Puskás Tivadar biztosan látta a dalműtelefont. A tanulmány ezen, második része, látszólag újsághírekből van összeszerkesztve. De Vajda francia nyelvtudása révén könnyen tanulmányozhatta volna az archív francia sajtót, ha lett volna ilyen akkoriban. De nem volt. A tanulmány hivatkozásai így a szakirodalomból származnak, onnan válogatta a szerző a neki tetsző információkat. Ettől többet nem árult el a forrásairól. A cikkrészletek a dalműtelefon alkalmazás terjedését ismertetik és nem tisztázzák az abban résztvevők szerepét vagy a dalműtelefon műszaki leírását. Utóbbit egy hivatkozással oldja meg, amely azonban nem egy tényleges műszaki ismertetés. Vajon miért volt dr Vajdának generális kérdés, hogy Puskás Tivadar látta, vagy nem látta a dalműtelefont élőben?
Mi tudjuk, hogy látta, hiszen Ő engedélyezte a kiállítását, mint igazgató. A dalműtelefoni felhasználásra átalakított telefonkészüléknek semmi köze sincs Puskás Tivadar későbbi találmányához, a telefonhírmondóhoz. Az ugyanis nem csupán egy valahogyan módosított telefonkészülék, hanem egy teljesen új eszköz volt, úgy fogalmazhatunk: központosított hírközlést valósított meg. A dalműtelefon szolgáltatást még műsorközvetítésnek sem nevezhetjük, mert nem kapcsolódott hozzá műsorvezetői (moderátori) irányítás. Én egyszerűen csak műsorszolgáltatásnak nevezném. A telefonhírmondó nem volt sztereó készülék, mint a dalműtelefon.
73. kép Tivadar
Tivadar és Nikola Tesla
Tivadar Párizsi élete kapcsán a legendák említik a nagyszerű szerb ember, Nikola Tesla alkalmazását és beajánlását Edisonnak. Továbbá Tivadar szerepét a villamos világítás megteremtésében, párizsi villamos autóját, meg a kísérleteit egy léghajóval. Ezek inkább érdekességek, én nem kutattam ezeket komolyabban, így nem tudok nyilatkozni.
Tesláról a szakirodalomban említett dr. Horvát László így ír:
„Prágában egy újságban olvasta, hogy Puskás Ferenc huszár főhadnagy az Első Budapesti Telefonközponthoz szakembereket keres. Nagybátyja, a Pomázra benősült Pavle Mandics huszár ezredes segítségével megkapta a meghirdetett posztot. 1881. januárjától 15 hónapon keresztül Puskás Ferenc budapesti telefonközpontjában dolgozott. Élete első állásában. Ezt követte 1882 tavaszán, a másik Puskáshoz, Tivadarhoz érkezése Párizsba. Már csak két évet kellett átvészelnie Európában, hogy 1884.június 6-án megérkezzen az ígéret földjére, New Yorkba. Itt is halt meg 1943. január 7-én.
Valójában Tesla nem volt sem cseh, sem pedig mérnök attól, hogy 12 egyetem fogadta díszdoktorává. Autodidakta volt, ahogy Puskás Tivadar és Ferenc is. Tesla Budapesten Puskás Ferenc, majd Párizsban Puskás Tivadar munkatársa volt, akinek ajánlásával ment New York-ba Edisonhoz dolgozni.”
Tivadar magánélete a párizsi időszakban
Tivadar szakmai életútjának bemutatása után ismerkedjünk meg ezen időszak magánéleti vonatkozásaival is.
1880.06.07-én Tivadar Párizsból visszautazik New Yorkba, mivel a házassághoz amerikai dokumentumok kellenek. USA állampolgár volt.
Tivadar felesége, Sophie 1880.12.02-én Budapesten, Jeszenszky Dániel / Danó közjegyző előtt végrendelkezik, terhessége utolsó hónapjában van a 29 éves kismama[102], Tivadar Ferenc nevű öccse családjánál lakik a Vas utca 6-ban.
Végrendelet
„Megfontolva az emberi élet múlandóságát és ezen belül a saját, előbb vagy utóbb bekövetkező, de elkerülhetetlen halálomat, ép elmével és tudatomnál, alapos megfontolás után, szabad akaratomból a következő pontokban határoztam meg végakaratomat.
1. Minden ingó és ingatlan vagyonomat, értékpapírjaimat, ékszereimet, egy szóval mindent, amit birtoklok és halálomkor birtokolni fogok, Puskás Tivadar úrra hagyom, akit ezzel általános örökösömmé nevezek ki.
2. A gróf Török József úrral kötött házasságomból született két gyermekemre, név szerint József fiamra és Marianna lányomra csak a törvényes köteles részt hagyom, és ezennel elrendelem, hogy nevezett gyermekeim a köteles részen kívül nem léphetnek fel semmilyen igénnyel a hagyatékomat illetően.
3. A gróf Török Józseffel kötött házasságomból született gyermekeim gyámjának a tőlem örökölt vagyont illetően Puskás Tivadar urat nevezem ki.
4. Végrendeletem végrehajtójának a budapesti Lovrich Gusztáv ügyvéd urat nevezem ki.
Ennek tanúbizonyságaként az erre felkért tanúk jelenlétében saját kezűleg aláírtam jelen végrendeletet.
Budapest, 1880. december 2.
gróf Török Zsófia
szül. gróf Vetter
Mi, alulírott egyszerre jelenlévő és külön e célra összegyűlt tanúk ezennel tanúsítjuk, hogy a számunkra személyesen ismert gróf Vetter Zsófia asszony, férjezett nevén Török grófné, a fenti végrendeletet, mint saját végakaratát elismerte és azt jelenlétünkben saját kezűleg írta alá.
Ennek tanúbizonyságaként saját kezűleg aláírtuk és lepecsételtük azt.
Budapest, 1880. december 2.
Nemes Kostyán Ferenc s.k.
csász. és kir. ezredes
mint felkért tanú
Firker Rudolf s.k.
mint felkért tanú”
74. kép Sophie végrendelet első oldal
75. kép Sophie végrendelet második oldal
Sophie végrendeletében gondos és igazságos volt a Török Józseftől született gyerekeivel szemben. Ezek ellenére Tivadar lányainak hagyatéki eljárásában Sophie szülői jogát, és persze a lányok öröségét az akkori gyámhivatal (Árvaszék) elvonta. Később tárgyaljuk.
Tivadar az USA 1882-es népszámlálása idején New Yorki lakcímmel rendelkezett, de jelezték, hogy Franciaországban él. Ugyanazon a címen üzemelt még mindig a közös cége Saportassal.
76. kép US cenzus 1882, Tivadar a bal oszlop 3. és 4. sorában
1881.01.05. Megszületik Tivadar és Sophie második közös leánya. Egy fotó alapján úgy vélték Párizsban. Nem feltételezem, hogy a 8 hónapos terhes kismama, aki olyan lelki állapotban volt, hogy végrendeletet készített, felült a vonatra, és hirtelen utazott kb. kétezer kilométert Párizsba. Inkább úgy vélem, ez a kislány Budapesten született, szerintem a Vas utcában. Se keresztelés, se anyakönyvezés nem történt, a kislány beceneve Maggie. A szokásjog szerint Ő szendrői gróf Török Mária Margit lenne. Tivadar halála után és az édesanyja távollétében erre a névre is keresztelik majd. Ő nem lett királynő, így 1954-ig nem lett címlaphír sem.
Sophie 1881.02.12-én (a szülés után 5 héttel!) anyagilag felgyorsítja a válását, még mindig a Vas utca 6-ból, és mint mindig, közjegyzői közreműködéssel[103].
Sophienak 1881. június hó közepén sikerült elválni gróf Török Józseftől[104]. A válást a budapesti Kúria mondta ki.
Tivadar 1881.09.29-én amerikai útlevelet kapott, kellett a nősüléshez.
[103] HU BFL VII 170_a 1881_0086
[104] 1881.08.18 Fővárosi Lapok
77. kép Tivadar USA útlevele
78. kép Tivadar és Sophie házassági anyakönyvi kivonata, 2011-ben kért példány
Az eredeti házassági anyakönyvi kivonat Tivadar legidősebb leányánál volt[105]. A hölgy 1968.08.15-i halálát követően az anyakönyv eltűnt, majd Fally-Puskas Barbara Hallo című filmjében volt látható, akkor Maria Pranckh bárónőnél volt.
Tivadar és Sophie házassága 1882.03.24-én a Westminsterben köttetett. Ez egy polgári esküvő, nem az apátságban (!), hanem a közjegyző előtt zajlott. Tivadar feleségül vette az elvált gróf Török Zsófiát, született Sophie Vetter von der Lilie grófnőt, a lányai édesanyját. Lakásaik: St. James tér 39, St. James, Westminster ill. Conduit Street 14 St. George, Hanover Square.
A házassághoz kapcsolódó legenda: a házasságlevélen alul középen szereplő tanú W.H. Watson a legenda szerint a későbbi angol király.
Mivel Tivadar az Angliai telefon üzletben nem játszott jelentős szerepet, így a későbbi angol király jelenléte nem valószínű. Ezt támasztja alá az egyik üzleti dokumentuma[106] is, amelyen szintén szerepel W. H. Watson úr tanúként. Az üzletfél akkor a mostani házasságkötés másik tanúja, Jocelyn Tufton Farrant Otway alezredes, kinek apja William John Marjoribanks Loftus Otway corvett kapitány volt.
A hamis információ forrása a korábban bemutatott hamisított dedikált képek készítője.
1882.10.26 Le Figaro. – „Mme Sophie de Puskas” elhagyta Párizst.
1883.09.29-én (Le Figaro) – Theodor Puskas elhagyta Párizst.
[105] Puskás Jenő levele, Postamúzeum
[106] HU BFL VII 184 1885_11077