Nagyszülők, szülők

Hazánkban is csak 1871-től volt ez a bélyeg forgalomban, azaz 1866-ban még nem. A feladási város pecsétje nem jól olvasható, Debrecennek tűnik. Alul a „város” szó mutatja, ez bizony nem osztrák pecsét. Ez a boríték nem mértékadó. Ferenc levele nem Bécsben kelt, csak valaki ezt akarta láttatni velünk. Így Tivadar édesanyja halálának valós helyszíne és időpontja jelenleg ismeretlen.
Tivadar apjának 1865-ös halotti anyakönyvi sorában szerepel „Maria Agrikola ab annis 20 maritus”, azaz „Maria Agrikola férje 20 éve”. Eszerint 1845-ben házasodtak volna, ami látszólag ellentmond Tivadar 1844.09.17-i keresztelési anyakönyvén olvasható „törvényes” szónak, meg az általunk ismert tényleges házassági időpontnak (1844.02.02). A halotti anyakönyv kiállítójának helytelen adatot adott meg valamelyik felsőbányai rokon. Tehát a két fiútestvér, Tivadar és Ferenc, illetve az anyjuk ebből láthatóan nem volt ott a családfő Ferenc temetésén, a sírkövet utólag állíttatta valaki.
A temetések és Lujza mama megjegyzései arra engednek következtetni, hogy Ferencet és a családját Antal leszármazottjainak néhány tagja kiközösítette. Az érzés kölcsönös volt, amit Etelka, Ferenc leányának viselkedése is jelez. A 13 évesen árvaságra jutó leány ugyanis inkább a cselédsort választotta, mintsem a rokonok gondozzák őt. A szeretetteljesnek nem mondható rokoni kapcsolatok fényében Lujza mama megjegyzései is átértékelődnek.
Ismeretesek legendák, miszerint Tivadar hazament ehhez a szerető rokonsághoz egy jó puliszkára, a gyerekeknek színes pénzeket adott játszani, Tivadar felesége, Zsófia meg szuperméretű malacot adományozott nekik. Ezek a remek legendák Tivadar nemzeti hőssé válását követően kaptak szárnyra. Mese.
Anyjuk, Agrikola Mária temetését Ferenc intézte, aki akkor már hivatásos katona volt. Tivadar nincs jelen az édesanyja temetésén sem! Húguk, a 12-13 éves Etelka cselédnek áll, egy jó család fogadta be, tudjuk egy későbbi levélből. Lujza mama valahogy ezt is máshogy tudta, szerinte az Ő édesapja, azaz Antal főkapitány nevelte fel Etelkát. Lujza pechjére édesapja erről pont ellenkezőleg nyilatkozott, nem Ő nevelte fel a kislányt. A temetés idején 7 éves Albert (Berti) azonban valóban a rendőrfőkapitány Antal nagybátyjához került, ahonnan ahogy tehette, megszökött, és 1876-ban Hermannstadtban (Nagyszeben) belépett a hadseregbe. Ekkor még csak 17 éves volt, emiatt könnyű szívvel közokiratot hamisított, 1857.02.25. dátumot adott meg születési dátumnak. Persze a többi hivatalos dokumentumon az 1959-es év szerepel.
Albert más közegben nevelkedett, mint Etelka, ezért jellemük és Tivadarhoz való viszonyuk is erősen eltérő. Etelka sohasem írt levelet Tivadarnak, és Tivadar sem Etelkának. Tivadar árvái érdekében azonban Etelka és Albert majd összefognak.
Tivadar a család megítélése szerint felelőtlen volt a kis testvéreivel szemben, hiszen szüleik halála után magára hagyta őket, nem gondoskodott róluk. Ezt ne felejtsük el, mert a felelőtlenség a gyermekei vonatkozásában is felmerül még.
A fejezet elején ismertetett legenda („Nagyapja székely földbirtokos volt, afféle mulatós kedvű, akinek a keze alatt a családi vagyon romlásnak indult. A megmaradt birtokért kapott pénz apja, ditrói Puskás Ferenc hajózási vállalkozó kezén úszott el.”) egy újságírói elképzelés arról, hogy Tivadar az elszegényedés miatt hagyta el a Magyar Királyságot. Hogy Ferenc hagyatéka végül is mekkora lehetett, nem tudom. Adósságot nem hagyott maga után, de nem ismerem sem a kenőcsgyár, sem a birtokai sorsát. Ferenc foglalkozását én olyan kereskedőnek gondolom, aki gőzhajón szállította a terméket a Dunán a népesebb városokba. Erre utalnak a termék mennyiségek és a forgótőke miatti fenyegetések a végrehajtással. Nemes ember tudata nem engedte, hogy megmondja az igazat, Ő bizony kereskedő volt. Fiatalon nem kellett neki forgótőke, a saját örökségét forgatta, emiatt nem voltak akkoriban végrehajtási perei.