Irodalmi előzmények, szerzők
„A fényes győzelemnek fáradság, kín az ára,
Az áhított siker álmatlan éj leánya.
Kit gyöngyért hajt a vágy, s a szíve reszket érte;
Az búvár lesz: leszáll a zord tengerfenékre.
Ki dicsőségre vágyik, de érte semmit sem tett,
Oly álmot álmodik, amely nem teljesedhet!”
Az Ezeregyéjszaka meséi, részlet
Az idézetben az ókori arab költő szépen megénekelte, aki semmit sem tesz a célja elérése érdekében, annak nem is fog sikerülni a célját elérni. Az idézet több hazai sportegyesületnél volt olvasható, ott működött is, de úgy néz ki, egyes újságírók távol tartották magukat ettől a kultúrától.
Tivadar életéről először a halála napján – azaz 1893.03.16-án – és az azt követő napokban értesült a közélet, rendszerint aláírás nélküli nekrológokban. Szóval akkor és ott születtek az első magasztaló legendák. A Budapesti Hírlap, a Nemzet, a Pesti Hírlap és a Pesti Napló cikkeiből megtudhatjuk, hogy Tivadar elvégezte a bécsi Theresianum[10] iskolát, édesapja a sikertelen vállalkozási miatt halt meg, emiatt Tivadar Londonba utazott, ahol a Magyar Keleti Vasút építésének vezetésével bízták meg. Tivadar 1875-ben ment Amerikába, ahol ezüstbányát vásárolt Coloradoban. Tivadar Philadelphiában leleplezett egy tőzsdecsalást, amit Keeley ügynek hívunk. Ezt az eseményt a 70-es évekre tették, a leleplező cikk megjelenését pedig a New York Heraldban vélelmezték. Tivadar a cikkek szerint Edison munkatársa volt, majd a párizsi képviselője. Tivadar az öccse, Ferenc, halála után Budapestre jött. Értesülhetünk arról is, hogy külföldön vállalatai, itthon Máramarosban aranybányája, Erdélyben olajkutja (ozokerit = földviasz) volt, Párizsban a léghajóval kísérletezett, egy cseh mérnök (a publikálók itt valószínűleg a szerb Nikola Teslára gondoltak) villamos autót készített neki. De találkozunk egyedi állításokkal is, mint öt leánya gyászolja, Ferenc pedig nem az öccse, hanem a bátyja volt. Ezeket a nekrológokat kortársak írták, állításuk szerint némelyek személyesen is ismerték Tivadart vagy öccsét, Ferencet.
Tivadart a halála után 56 órával eltemették a Kerepesi úti temetőben. A családtagokon[11], rokonságon kívül a Telefonhírmondó vállalat szerkesztősége, a Telefon Vállalat igazgatósága, a Kereskedelmi Bank küldöttsége és néhány közéleti kiválóság, nevezetesen Károlyi István gróf, Horváth Gyula, Hoitsy Pál, Cséry Lajos, Bánó József, Keresztessy Kálmán, Dessewffy Arisztid, Orczy Dezső, Lánczy Leó volt jelen. A hagyatékára áhítozó hivatalos szervek nem képviseltették magukat.
1911-ben Edison Budapestre látogatott[12]. Ekkor ismét felmerül Puskás Tivadar neve. Érdekes módon a látogatást megelőzően, 1908-ban rejtélyes módon előkerült egy Edison által dedikált fotó[13] is, Tivadar telefonnal kapcsolatos üzleti elképzeléséről. Az 1911-es cikk valótlan nyilatkozatot ad Edison szájába, mely szerint Puskás Tivadar Edison alkalmazottja lett volna. A cikket S.S monogram jegyzi. Ugyanazon a napon a Magyarország is közölt cikket. Ebben Fodor István János (Pozsony, 1856. november 8. – Budapest, 1929. november 5.) villamosmérnök is nyilatkozott. Az urat Párizsban Puskás Tivadar vette fel a világítási munkákhoz. Az izzószálas világítás győzelme az ívlámpák fölött a remek szakember karrierjét beindította. Erre most itt nem térek ki. Az újságcikkben Fodor úr nyilatkozata, Edisonhoz hasonlóan, Tivadarra terelte a korabeli magyar társadalom figyelmét.
[10] Mária Terézia császárnő alapította elitgimnázium
[11] A feleség és az elsőszülött leány nem volt jelen a temetésen
[12] 1911.09.12 Pesti Hírlap. Edison Budapesten.
[13] 1908. Vasárnapi Újság 55. évfolyam 21.szm 422. oldal
Az első életrajz
Az 1911-es események hatására 1912-ben a Karriérek, magyar nyelvű tudományos-ismeretterjesztő jellegű könyvsorozatban jelent meg először publikációban Tivadar élete, amelyet Balla Ignác – Sztrókay Kálmán: Híres feltalálók című könyvének egyik fejezete tárgyal. A könyv 177. oldalától, „Puskás Tivadar, a beszélő újság feltalálója” címmel találjuk a kapcsolódó részt.
Kivonatos tartalom: Tivadar a Theresianum nevű bécsi elitgimnáziumban tanult. Az édesapja elszegényedett. Az angol nyelv megtanulásához fél fejéről leborotváltatta a haját. A Magyar Keleti Vasút építkezésen az angol cég teljhatalmú megbízottja volt. Bethlen Aurél gróf füléből párbajban levágott egy darabot. Bécsben utazási irodát nyitott, a nyereségből Coloradoban bányát vett 1875-ben. Az aranybánya bejött, egy munkatársa a szomszéd völgyben nagy aranyrögöket talált. Tivadar Chicagóba vitte bevizsgáltatni, de mire visszatért, az aranyvölgyben már egy város állott. Philadelphiában leleplezte a tőzsdecsaló Keeley manipulációját és publikálta a New York Heraldban. Megvette a betűíró távíró szabadalmát és Brüsszelben tárgyalt a város vezetésével az eszköz alkalmazásáról. A tárgyalások alatt értesült Bell találmányáról, a telefonról, melyet Edison tökéletesített. Felkereste Edisont a Menlo Parki telephelyén és kérte a telefon szabadalmát értékesítésre, valamint ismertette elképzelését az alkalmazásról. Edison eladta a telefon értékesítésének európai jogát, Anglia kivételével, Tivadarnak, aki a franciaországi és a magyarországi jogok kivételével továbbadta azt. Feleségével, Vetter von der Lilie Zsófia grófnővel Tivadar Amerikában ismerkedett meg, akit azután, hogy Európába viszszaköltözött feleségül is vett Londonban. Az esküvői tanú VII. Edward, akkor még Walesi herceg volt. Tivadar találta fel a telefonközpontot, azaz a központi kapcsolótáblát. Feltalálta a villanyautót, amit egy cseh mechanikus el is készített neki. Egy francia mérnöktől megvette a kormányozható léghajó szabadalmát, a megvalósításra ráment a vagyona. Ekkor halt meg a bátyja, Ferenc, ezért hazaköltözött. Itthon aranybányája volt, ásványi szappant akart gyártani, olajfúrást végzett, végül feltalálta a telefonhírmondót, melynek lelke volt a hangmultiplikátor készülék.
Nagyjából ez a történet épült be a családi legendáriumba is.
Az életrajz egy céltudatos, tehetséges, sikeres, becsületes, a szakmájáért elkötelezett hazafi képét vetíti elénk. Az aranybánya tekintetében a vadnyugati Amerika képét láttatja velünk a szerző, miközben Tivadarból az aranybánya kezelése révén infantilis „hülyegyereket” csinál, hiszen nehezen hihető, hogy úgy megy el valaki aranyat bányászni vagy mosni, hogy még nem látott aranyrögöt, továbbá a területet később felügyelet nélkül hagyja.
Az életrajz forrásait nem ismerjük, azonban felismerhető, hogy részben tartalmazza a korábbi nekrológokból megismert elemeket, attól részletesebb, bővebb, esetileg ellentétes formában. Ilyen ellentét a bánya kérdése, ezüst vagy arany érclelőhely, nem mindegy. Ilyen ellentmondás továbbá az Edison munkatársa vagy üzletfele kérdés.
Az életrajzon belül is van ellentmondás: hogy lehet, hogy Tivadar Angliában nem volt üzleti vagy közéleti szereplő, mégis a walesi herceg volt az állítólagos esküvői tanúja?
Az életrajz a leendő feleséggel való találkozást Amerikába teszi, a feleséget pedig a leánykori nevén nevezi meg.
Ez volt az első, Puskás Tivadar életrajz, amely az elhallgatott vagy nem ismert részletei miatt, már a keletkezése idején is tág lehetőséget biztosított az újságíróknak, akár Tivadar, akár bármelyik családtagja esetében a fantáziálásra, találgatásra.
Az első életrajz következményei
Mivel Zsófia, Tivadar felesége, a könyv kiadási évének elején, pontosan 1912.01.07-én halt meg Budapesten, a korabeli újságok szintén egy-egy nekrológban búcsúztak a hölgytől. Nagy tiszteletben tartották, mert osztrák főnemesi[14] származása ellenére mindhárom férje magyar ember volt, az utolsó pedig az újságírók egy kollégája, egy illusztrátor. Mindenki tudta, hogy 1873-tól külön élt az első férjétől, de csak 1881-ben tudott hivatalosan elválni, és 1882-ben házasodott második férjével, Puskás Tivadarral. 1882-es házasságáig Zsófia négy gyermeket szült, utána egyet. A gyermekek neve és valódi apja a mai napig találgatás kérdése, nem csak hazánkban.[15]
A Zsófia temetéséről szóló cikkekben megjelent a nagyhatalmi politika is. A temetése időpontjában négy lánya élt még. Közülük az anyagilag legtehetősebb fizette a korabeli újságok szerint a temetést a Fiumei úti sírkertbe. Ez a hölgy az utolsó egyiptomi alkirály[16] felesége volt, ami már önmagában is konfliktusok forrása. Ugyanis Egyiptom akkoriban hivatalosan az Oszmán Birodalom vazallus államaként létezett, de az angolok már korábban megszállták, gyarmatosítani kívánták. A franciák az általuk épített Szuezi csatorna okán voltak érdekeltek a térségben, annak kereskedelmi forgalmából részesültek. Az angolok és franciák által osztráknak vélt királyné úgy az angoloknak, mint a franciáknak a német érdekek megjelenését jelentette a térségben, ami valamennyire igaz is volt. A királyi házasságot minden eszközzel támadták. Például ilyen cikkek jelentek meg: a királynő valójában zsidó[17], ami ugye nem életbiztosítás egy muszlim államban. A francia médiák szerint párizsi szajha[18] volt. Az ilyen cikkek nem csak a házasság szétrombolását célozták, hanem politika nyomás alá helyezték az egyiptomi uralkodót is. Ezzel a történelmi háttérrel rendelkezett a temetést finanszírozó hölgy. Magyarország hivatalosan Egyiptommal és a Török Császársággal jó kapcsolatot ápolt, azonban Egyiptom nem tartozott a közvetlen érdekszférájába. A hivatalos állásponttól eltérő politikai nézetek is léteztek hazánkban. Ennek révén a gróf Tisza István politikáját támogató „Az Ujság” lapban az angol-francia érdekeket megjelenítő cikkek is napvilágot láthattak. Az Ujság munkatársai közül egy újságíró különösen „jeleskedett” a témában. A személyes motivációira itt most nem térnék ki, jóllehet a cikknek nem volt érdemi politikai hozadéka. Szomory Emil volt ez az újságíró. Ő a feleség, Zsófia haláláról – mindenki mástól eltérően – nem igazán kegyeleti hangnemben nyilatkozott, illetve cikkében inkább a temetést finanszírozó leány, az egyiptomi királyné rosszhírének keltésével volt elfoglalva. A királynéhoz ugyanis a cikkben – a francia mintát követve – gyorsan hozzákapcsolt egy Magyarországon közismert, nimfomániás[19] botrányhősnőt[20]. Szomory Emil azonban nem állt le, ettől terjedelmesebb cikket is publikált később a királynéról[21]. Nem volt túl kreatív, párizsi zsidó környezetbe helyezte a királynét és szajhának ábrázolta, lenyúlva a francia kollégája ötleteit, ezáltal botrányhősként ábrázolta a magyar közvélemény előtt a Szomory által személyesen nem ismert, külföldön élő, magyarul nem beszélő királynét. Szomory a királyné 1913. évi válása után nem írt többet róla, már nem fizetett senki sem ezért. Szomory okos fiú volt, kivette a pénzt még egyszer a történetből, írását betette a „Függöny előtt és a függöny mögött” című novellás kötetébe. A politikai pamfletből “szépirodalom” lett. Ennek kezdő sora „Minden a Vas utcában kezdődött” rávilágít, Szomory Emil pontosan tudta, kiről beszél, illetve kiket gyűlöl. A királyné feltételezhetően négyévesen két hónapot lakhatott ott, de az a lakás Puskás Tivadar öccsének, Ferencnek és a feleségének a tulajdona volt. A magyar telefon története kezdődött ott. De nem a telefon fájt a magyar politikai elitnek, hanem mint láttuk korábban, a telefonhírmondó. A korabeli politika csoportosulás gyűlöletét jobban megérthetik, amikor a magyar felsőház és Puskás Tivadar örököseinek viszonyát később ismertetem. Az előszóban már említettem, Tivadar hagyatéka „államérdek” lett, és azzal sok pénzt lehetett volna keresni.
Sajnos az a Szomory Emil kreálta botrányhős politikai pamflet, amely csak hazánkban létező butaság, az eltelt 111 év ellenére nem merült feledésbe, a mai napig előkerül a magyar újságírásban. Eleinte újságírói és szerkesztői tudatlanságból alkalmazzák, később üzleti megfontolásból nem korrigálnak a szerkesztőségek. Utoljára 2023 nyarán (!) fordult elő az Index egy cikkében[22] hogy Szomory hazugságai szerepeltek. A cikk folytatását a reklamációm után leállították, a külsős újságíró szerződését nem hosszabbították meg, de a cikk a mai napig olvasható. A Nők Lapja Café már 2020 óta tart az oldalán egy, az Index színvonalától erősen gyengébb, az akkori vezető hölgy szerint „szépirodalmi” cikket[23]. Ez a remek indoklás azonban nem derül ki az írásból, az olvasó nem tudja, hogy most csak egy régi politikai gyűlölet motiválta hazugságot olvas, így a cikk állításait akár igaznak is gondolhatja. Ez egy szellemi mélyszegénység és az olvasók becsapása a cikk kapcsán.
Az első életrajz tehát több kérdést vetett fel, mint amennyire valamiféle választ próbált adni.
[14] 1620-tól Morva őrgrófság néven Habsburg örökös tartomány területén született
[15] Cuno, K.M. (2015). Modernizing Marriage: Family, Ideology, and Law in Nineteenth- and Early Twentieth-Century Egypt. Gender and Globalization. Syracuse University Press. 43. oldal
[16] Abbas Hilmi II
[17] 1910.02.17. The Cornishman
[18] 1910.02.20. Le Radical
[19] szexfüggő
[20] 1912.01.11. Az Ujság
[21] 1913.03.23. Az Ujság
[22] https://index.hu/kultur/jardasziget/2023/05/12/ferfifalo-magyar-torok-marianna-puskas-tivadar-egyiptom-kiralyne-grofno-isztambul-kairo-palota-abbasz-hilmi-khedive/
[23] https://nlc.hu/szabadido/cikk/torok-marianna-egyiptomi-kiralyne/
Tivadarból nemzeti hőst farag a média
Az első életút nyomán, minden fentebb részletezett probléma, kérdés ellenére Tivadar folytatta útját a dicsőség felé. 1921.09.08. – Pesti Hírlap. Hoitsy Pál. A cikk aktualitását a rádió-hírmondó (vezetékes rádió) németországi kísérletei szolgáltatták. Az újságíró felismerte a műszaki fejlődés irányát, és Puskás Tivadart dicshimnuszban részesítette, a hitelesség kedvéért megemlítve a személyes kapcsolatukat is. Állításai: Tivadar már ismerte a vezeték nélküli jelátvitelt, ennek még a módját is ismerteti az újságíró. Szerinte Tivadar már 1876-ban is rendelkezett szabadalommal, melyet éppen Brüsszelben próbált értékesíteni, amikor értesült Edison telefonjáról. Ekkor visszavitorlázott New Yorkba és megvette Edisontól a telefon szabadalmat 50.000 dollárért Európa összes államára. Elmagyarázta Edisonnak, hogy hogyan kívánja a szabadalmat hasznosítani. A párizsi szabadalom kivételével továbbadta a szabadalmakat, a Budapestit pedig odaadta bátyjának, Ferenc huszárszázadosnak, aki – a cikk állítása szerint – nem ment vele semmire. Tivadar csinálta meg a telefonközpontot Budapesten, innen terjedt el azután Európában, Amerikába pedig eladta egy barátjának 75.000 dollárért.
1929.12.11-én újratemették Tivadart, a Kerepesi úti temetőből a Fiumei úti sírkertbe került. A sajtó itthon[24] és külföldön[25] is megemlékezett az eseményről. (Puskás Ferenc sírja bal 339. sírbolt, Puskás Tivadar 1/34 halhatatlanok parcella.)
1930-ban emléktáblát helyeztek a Királyi Pál utca 9. számú házra, amiről úgy a hazai[26] , mint a külföldi[27] sajtó beszámolt.
[24] 1929.12.11 Ujság
[25] 1929.12.18 Comoedia
[26] 1930.08.20 Magyar Hírlap
[27] 1930.08.21 Le Temps
Dr. Kacziány Géza kiadványa
Szintén ellentmondásos információk kerültek napvilágra Dr. Kacziány Géza tollából 1931.05.01-jén, a Magyar Posta jubileumi kiadású díszkiadványában. (1881.május 1-jén nyílt meg Budapesten az első magyar távbeszélőközpont. Ennek a jubileumát ünnepelték 1931-ben.) A cikk kivonatos tartalma:
Dr. Kacziány megnevezi Tivadar nagyapját és a rokonság egy részét, sőt Tivadar testvéreinek születési időpontját és helyét. Tivadar édesapja elszegényedett, Tivadar és fiútestvérei elvégezték a bécsi Theresianumot. Dr Kacziány megemlíti a legendás „félkopasz” angol nyelvtanulást, és úgy gondolta, hogy Tivadart Angliában mérnöknek nevezték ki. A Magyar Keleti Vasút építése miatt visszatért Erdélybe, ahol előbb osztálymérnök, majd főmérnök lett. A vasúti vonal átadása után, 1873-ban Tivadar Bécsbe utazott, ahol menetjegyirodát nyitott. Ez a menetjegyiroda vállalkozás annyi pénzt hozott, hogy áthajózott Amerikába. Coloradoban aranyat talált, de elment bevizsgáltatni. Leleplezte Keeley tőzsdecsalását, de közben az aranymezőjére vasútat vezettek, várost alapítottak, szóval kiszorították Tivadart, aki eladta az aranybányáját. Visszaköltözött Európába, hogy Hughes távírókat áruljon Brüsszelben. Értesült Graham Bell telefonjáról, ezért visszautazott Amerikába. Bell nem értett a telefonhoz, ezért elvitte Edisonnak, aki javított rajta, de tovább nem foglalkozott a készülékkel. Tivadar elment Edisonhoz, aki alkalmazta őt. Tivadar feltalálta és elkészítette a műhelyben az első telefonközpontot. Ezt követően Párizsba utazott, ahol nagy volt a piaci verseny, ezért az öcscsét, Ferencet segítségül hívta, aki ott ki is tanulta a szakmát. A magyarországi szabadalmat Tivadar Ferencnek adta, aki kilépett a hadseregből. Ferenc megvalósította a budapesti telefonközpontot, természetesen a szerző, dr. Kacziány hathatós és okos segítségével. Ferenc halála után Tivadar hazaköltözött, átvette az üzletet, amit felfejlesztett, majd eladott. A kapott pénzből vállalkozásokba kezdett (léghajó, ozokerit), de nem volt szerencséje. Ezután megalkotta a telefonhírmondót. Lányait fényűzően nevelte, nyáron Nizza és a Riviéra, télen Budapesten egy 10 szobás lakásban éltek. Az anyagi romlás után költözött a Hungária szállóba. Tivadar lányai közül a középső, May Lajosné lakik csak Budapesten, a legidősebb, még gróf Török May, az egyiptomi alkirály egyetlen felesége volt, és akkoriban Berlinben élt a húgával, Theával. Tivadar özvegye is meghalt már, a Kerepesi úti temetőben nyugszik az árkádok északi sarkán. Végül Ferenc felesége is elment.
Dr. Kacziány Géza bölcsészdoktor, pedagógus, író, műfordító, politikus, publicista, azaz egy igen magasan képzett ember volt. Az írásában a hitelességet bizonyítaná, hogy Puskás Ferencet személyesen ismerte, és a Puskás-felmenőkre, illetve rokonságára vonatkozó adatokat közöl, sőt ismerte a legkisebb leány becenevét. Dr. Kacziány Géza a végzettsége ellenére úgy képzelte, hogy a mérnököket nem kell kiképezni, hanem elég kinevezni. Szerinte Puskás Tivadart is kinevezték mérnöknek. Az őrizetlenül hagyott aranymező legendája nála is szerepel, ugyanakkor ellentmondásos, hogy miután Tivadart kiszorították a területről, a bányát mégis el tudta adni. Eléggé légből kapottnak tűnik az is, hogy Edisonhoz pedig csak úgy, ok nélkül ment Tivadar.
Dr. Vajda Pál Puskás Tivadarhoz kapcsolódó munkássága
1943-ban dr. Vajda Pál: Magyar Feltalálók című könyvében szerepel ismét Tivadar. Majd bekerült az 1952-ben kiadott, Nagy magyar feltalálók c. könyvébe, melyet 1958-ban ismételten kiadtak. A könyvek tartalma nem tartalmaz semmi újdonságot a korábbiakhoz képest.
Dr. Vajda könyveinek címlapja.
1. kép. 1943-as kiadás
2. kép. 1952-es és 1958-as kiadás
Politikai háttér, dr Vajda lehetőségei
Engedjék meg, hogy néhány mondatban összefoglaljam a következőlben az akkori politikai helyzetet, hogy megértsék Dr. Vajda Pál munkásságának összefüggéseit a tőle származó Tivadrra vonatkozó publikációk kapcsán.
1945-ben megváltozott hazánkban a politikai berendezkedés, amely 1956-ban némileg módosult, végül 1980-ra kiderült a tarthatatlansága, de a nyugati hitelek révén még vegetált, majd 1989-ben véget ért a nagy társadalmi kísérlet, megbukott a „szocializmusnak” nevezett mutatvány. A változások egyik folyománya volt, hogy az uralkodó MSZMP (Magyar Szocialista Munkás Párt) Budapesti Bizottsága 1972. 02.11-én akció programot hirdetett, melynek célja az új értelmiség megteremtése volt. A régit ugyanis zömében kiirtották. A káderállomány a 70-es években megdöbbentően iskolázatlan volt. Írástudatlan igazgatókkal azonban még az akkori társadalmat sem tudták „építeni”.
A történelmi változások Tivadar leszármazottjait is érintették. A legfiatalabb leány, Puskás Theodóra, a kis Thea, 1946-ban, 60 évesen(!), illegálisan távozott az országból, ahogy akkor mondták: disszidált. A középső leány – aki ekkor özvegy May Lajosné néven volt ismert – valamint a családja is terítékre került. Tivadar középső leánya, becenevén Maggie, 1881-ben született, így 1945-ben már 64 éves volt. Az idős asszonytól elvették a nyugdíját[28], azaz éhhalálra ítélték.
Maggiet elvált asszony leánya, May Margit tartotta el, miközben a hölgynek volt egy kislánya is. A szakirodalom szerint a lányok 1956-ban engedéllyel távoztak Ausztriába. Én az engedélyt nem ellenőriztem, a végeredmény azonban valós, Bruck an der Mur településen tűntek fel. Maggie fia, Dr. May Május Tivadar – aki a Május vezetéknevet keresztanyja (May), az egyiptomi királynő tiszteletére vette fel – a Magyar Filmiroda igazgatója volt 1945-ig, emiatt az új rendszerben mindenét elvették és a 22 éves fiával együtt kitelepítették előbb Jászkarajenőre, majd Nagymarosra kényszermunkára, miközben folyamatos megfigyelés alatt tartották. Dr. May Május Tivadar felesége börtönbe került. A fiúk rész vettek az 1956-os szabadságharcokban Budapesten, amiről Dr. Barsi Béla szemtanú honlapján olvashatunk. A felkelés leverését követően a fiúk a zöldhatáron Ausztriába távoztak. A jiddis nyelvű titkosszolgálati karton szerint Dr. May Május Tivadar távozását követően diplomáját a grazi egyetemen honosíttatta. Tivadar leszármazottjait tehát a kommunista társadalom az ellenségeinek tekintette, akiket a távozásuk miatt nem sikerült megsemmisíteni. De Tivadar emlékezetén még bosszút lehetett állni.
A fenti változások dr. Vajda Pál munkásságára is hatással voltak. Az Országos Közlekedés- és Technikatörténeti Szemle 1973. évi számának 81-100. oldalán egy tanulmányt publikált, „Újabb adatok a híradástechnika magyar úttörőiről” címmel. Ebben kb. 4 oldalt szentelt Puskás Tivadar tevékenységének.
Mielőtt ennek kivonatát közölném, ismertetnem kell dr. Vajda életútját. Ő ugyanis sok szempontból elüt az elődeitől. Ő volt a szemléletváltás embere. Munkáit szakcikkek után készítette, az abban lévő hivatkozásokat feltüntette, mintha saját kutatása lenne. Erre azért volt szüksége, mert villamosan és jogilag képzetlen volt. Tivadar munkásságát a politikai háttér elvárásainak megfelelően egy prekoncepció mentén értékelte. Amit összeszedett, azt ebbe az előzetes elképzelésbe préselte bele. Ha ellentmondott valami hír, akkor csonkolta az információt, csak a meglátását alátámasztó rész szerepel a cikkében, vagy egyszerűen meg sem említette. Végzettségével torony magasan kiemelkedett kora társadalmából, ezáltal jelentős hatást gyakorolt rájuk.
Mivel megteremtette az új értelmiség oktatásának „tudományos” alapját, ő tekinthető Puskás Tivadar esetében a kádárista történelemhamisítás megalapozójának.
Dr. Vajda Pál Rezső Budapesten született 1907-ben, alap és középiskoláit is itt végezte, majd négy szemesztert (két év!) járt a berlini Technische Hochschule intézetbe. Az iskola magyar neve: Műszaki Főiskola. Megfelel a műszaki – esetünkben gépész – technikus, legyünk pozitívabbak, mérnöki végzettségnek, ha mind a nyolc szemesztert elvégzi valaki. Dr. Vajda nem végezte el, nem érintették meg a műszaki tudományok, váltott, a párizsi Egyetemen képezte magát, amely már akkor is a Sorbonne Kollégiumról volt nevezetes. Vajda úr Párizsban filozófia doktorátust szerzett. Hazatért, és itthon – az abbahagyott műszaki iskola ellenére – technikatörténeti szakíró, szerkesztő, író, művelődéstörténész, bibliográfus munkakörökben dolgozott a világháború előtt és után egyaránt. 1963-tól a Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő Csoportnál megjelenő Technikatörténeti Szemle szerkesztőbizottságának tagja, majd az 1973-ban kialakított Országos Műszaki Múzeumnál a Technikatörténeti Szemle főszerkesztője lett. A munkát egészen a haláláig, azaz 1982-ig látta el.
Mint korábban említettem, sem jogilag, sem műszakilag nem volt képzett, ami megkérdőjelezi véleményét a szabadalmak tartalma tekintetében. Múzeumba, levéltárba, anyakönyvi hivatalba, iskolai matrikulákat megnézni nem járt, újságarchívumokat abban az időben még tudott elérni.
[28] Béke és Szabadság 1954. évi összefűzött kiadás 331-332., 399., 511. oldalak
Dr Vajda cikkének fogalmai
Egy-egy technika kialakulása idején az újdonságnak még nem volt olyan megnevezése, amely a ma használatos fogalmainkkal egyezik. Mivel dr. Vajda az ismertetendő cikkében használ ilyen fogalmakat, célszerűnek látszik, hogy – végtelenül leegyszerűsítve – ismertessem ezeket önökkel.
o A szabadalmaztatás egy adott – a helyi hatóságnak megfizetett, a befizetett összeggel arányos – időtartamig védettséget jelent a feltalálónak a találmány hasznosítására abban a közösségben. Azt addig más nem hasznosíthatja. Az időszakot szabadalmi oltalomnak is nevezik.
o Csak konkrét megoldást lehet szabadalmaztatni, elvet nem.
o Ha nagyobb létszámú területileg szétszórtan elhelyezkedésű, de azonos felépítésű villamos készüléket szeretnénk egymáshoz csatlakoztatni, akkor értékelni kell a lehetőségeket. Az elrendezést általában topológiának nevezzük. Nézzünk két lehetőséget. Mindegyik készüléket összekötjük mindegyik másikkal, vagy egy központi helyre kötjük be őket, ahol egy megfelelően kialakított műszaki berendezés segítségével ideilenesen – kommunikációs célt szolgáló készülékek esetén a kommunikáció idejére — kötjük össze őket. Ez utóbbi sokkal költségtakarékosabb, gondoljunk csak a kábelek mennyiségére. Ennek az elrendezésnek további előnye, hogy a központok számának növelésével a rendszer korlátlanul bővíthető. Ezt a készülék elrendezést csillagponti struktúrának nevezi a mérnöktársadalom.
o Amikor műsorközvetítésről beszélünk, akkor egy társadalmi eseményről (művészi, vallási, sport, tőzsdei stb.) a központosított hírközlés technikai eszközeinek felhasználásával egy műsorközlő (konferanszié, moderátor) személy közreműködésével egyszerre tájékoztatjuk a nem meghatározott létszámú emberi közösséget.
o Központosított hírközlésnek nevezzük azt a műszaki rendszert, amelyik egyszerre tájékoztatja a nem korlátos létszámú emberi közösséget.
[29] az első ipari forradalom legnagyobb feltalálója, majdnem 1100 szabadalma volt.
3. kép Csillagpontos hálózat elvi rajza
Ennyi előkészítés után ismerkedjünk meg a cikk kivonatával.
Az 1973. évi cikkben dr. Vajda úgy vélte, a telefonközpontot nem kellett feltalálni, mert az már a telefon feltalálása előtt ismeretes volt. Közli, hogy F.M.A. Dumont (Francois Marcelin Aristide Dumont), francia mérnök már 1850-ben feltalálta a központot, és ad két hivatkozást. Azok a központi berendezésen keresztül csatlakoztatott távíró rendszer francia (1850) és angol (1851) szabadalmi bejelentéseit takarják. A tanulmányban a szabadalom alcímét is közli: „elektromosság által továbbított hírközlés központosítása” és megadja az angol címet, angolul: „Improved Means and Electric Apparatus for Transmitting Intelligence” (Fordításom: „továbbfejlesztett eszközök és elektromos készülékek az információ továbbítására”). Ezt követően felsorolja az általa feltárt központokat:
• 1865. London, első távíróközpont (Universal Private Telegraph Co.)
• 1869. NewYork, távíróközpont (Gold Stock Telegraph Co.)
• 1874. NewYork, távíróközpont (Law Telegraph Co.)
• 1870. Brooklin Heigthts távíróközpont (100 előfizetővel!) (American District Telegraph Co.)
A telefonkészülék szabadalmaztatása (1876. 03 03) után:
• 1877.05.17 Bostonban Edwin Thomas Holmes, első – kísérleti — telefonközpontja (betörésjelzésre, központi kapcsolótáblát Williamstől rendelt, üzemeltetési jogot Hubbardtól szerzett, de lehetővé tette az ügyfelek részére, hogy nyilvános telefonként használják)
• 1878.01.28. New Haven, első kereskedelmi telefonközpont (21 előfizetővel, George Willard Coy munkája, kapcsoló 1880-ban szabadalmaztatva, a korabeli levelezésből a szervezés, az 1911-es vagy későbbi levelekből pedig a hívásjelző, valamint a hívás központi kezdeményező készülék, és a kábelezés ismert)
• 1879. „Universal Switch” Francis Scribner fejlesztése (1879 a szabadalmi igény beadás időpontja), ez a „jack” késes kapcsoló
• 1880. Prospektus alapján lehetett telefonközpontot vásárolni (pl. a National Bell Telephone Co.-tól).
Ezután megtudjuk, hogy ha a telefonközpontot nem is kellett feltalálni, de el kellett készíteni a kapcsoló berendezést. (A kapcsoló berendezést kapcsoló szekrénynek is nevezi dr. Vajda, amit szinonimaként fogadjunk el.) Mivel a telefonközpontot Dumont összes előrelátása ellenére mégiscsak szabadalmaztatták, amit Ő nem sorol fel, de nem is tagad. Mi meg megtudhatjuk erről a véleményét, a szabadalmaztatott berendezés „más rendszerű volt”.
Hogy tisztán lássam a „más rendszerű” jelentését, megnéztem hogyan működött egy korabeli távíróközpont. Dr Vajda listájában az utolsó az American District Telegraph Co. A működését egy 1864.05.07-i cikkből ismerhetjük meg, amelyik a The Telegraphic Journal 218.oldalán található, „The Domestic Telegraph” címen. A megértéshez tartozik, hogy a cég távíróközpontja a Cannon Streeten volt.
„Ha az üzenet az egyik kihelyezett állomásról beérkezik Cannon Street valamelyik hivatal-nokához, Ő lemásolja az üzenetet, és átadja annak a személynek a kezébe, aki azon a másik készüléken dolgozik, amely az üzenet címzettjéhez legközelebb van, és amellyel az iroda kapcsolatban van. Az ottani hivatalnok ismét lemásolja az üzenetet, és odaadja egy fiúnak, aki elviszi a végső rendeltetési helyére.”
Ugye megfigyelték, az információ átviteli lánc elemei között szerepel pár ember is. A telefon esetében ezt nem így ismerjük, az üzemeltető személyzet nem közvetíti a beszélgetést, hanem villamosan összekapcsolja a beszélgető partnereket. A távíróközpont tehát nem alkalmas telefonközpontnak, azaz Dumont nem találta fel a telefonközpontot, dr Vajda pedig nem mondott igazat nekünk.
Akkor mégis mire szolgált ez az egész nagy felhajtás? A cikket tovább olvasva kiderül, dr. Vajda megállapítja: „Mind ez ideig úgy véltük, hogy a telefonközpont Puskás Tivadar találmánya. Az elmondottakból azonban tisztázott az, hogy Puskás Tivadar nem találhatta fel a telefonközpontot, még annak kapcsolószekrényét sem.”
Mivel Puskás Tivadar sohasem állította magáról, hogy köze lett volna a telefon, vagy a telefonközpont feltalálásához, az okokat máshol kell keresni. Dr Vajda az „úgy véltük” fordulatnál nem nevesíti, hogy 1958-ig kiadott könyveiben Ő is úgy vélte, és sajnos a korábbi téves vélekedése okát sem árulja el nekünk. Azt sem írta le sehol, hogy Tivadar ilyesmit soha, sehol sem állított. Tévedni emberi dolog, de egy halott embert rossz színben tüntetni fel, etikátlanság.
Ezt követően dr. Vajda megemlíti az 1881-es párizsi elektromossági kiállításon a Société Generale[30] által bemutatott, Clément Ader által kifejlesztett és szabadalmaztatott „dalműtelefon” sikerét. A berendezés fejlődését ismertetve így fogalmaz: „Puskás Tivadar minden bizonnyal ismerte ezeket a berendezéseket.”
Az ilyen megjegyzést manapság érzékenyítésnek nevezik. Dr Vajda egy elvtársa, Kozma Gyula rögtön megértette a cikk üzenetét, Ő már így fogalmazott: Puskás Tivadar Párizsban „leste el” a telefonon történő műsorközvetítés ötletét. Vajon mi lehetett műsorközvetítés a dalműtelefonban?
Dr. Vajda cikke a címével ellentéteben nem a technikatörténetről szól, hanem Puskás Tivadar munkássága kapcsán a saját korábbi álláspontjának a felülbírálatáról. A megváltozott politikai berendezkedés elvárásainak kívánt megfelelni. Lehet, nem is tehetett mást.
Dr. Vajda érzékenyítése, a dalműtelefont – amelyben nem volt egy szem telefon sem – illetően még napjainkban is fel-fel tűnik médiában és a különféle tanulmányokban. Ennek oka, hogy elfelejtette, nem tudta, vagy talán nem is volt célja, ismertetni, a berendezés lényegét, nehogy már valaki ebben a kérdésben tisztán lásson. Önöknek a berendezést az időrendi helyén, az 1881-es évnél ismertetem majd. Jót fognak kacagni rajta.
Ez a cikk tehát az osztályharc[31] jegyében született. Egyértelműen jelzi Tivadar megítélésének megváltozását.
A technikatörténet iránt érdeklődők találnak egy hivatkozást dr. Vajda írásában, így néz ki: 11 J.E. Kingsbury i.m.p96. Ez a „The telephones and telephone exchanges” című, 1915-ben Londonban, New Yorkban, Bombayban, Calcuttában és Madrasban kiadott könyv 96. oldalát jelöli meg. Kiadó Longmans, Green, and Co. Dr. Vajda írásának első része (a központokat tárgyaló szakasz) a könyv IX. fejezetének csökkentett tartalmú – dr. Vajda prekoncepciójának megfelelő – kivonata.
[30] Jelentése: általános társaság. Esetünkben Société Generale de Téléphones, azaz Telefon Társaság. Igazgatója Puskás Tivadar volt.
[31] A kommunista társadalomtörténet szerint az emberi közösségek tagjai osztályokba sorolhatók, és a munkásosztály hivatott átvenni a hatalmat és irányítani a világot.
4. kép Kingsbury könyv, első oldal
Kicsit vissza kell lépnünk az időben, mert dr. Vajda szemléletváltó személye miatt előre szaladtunk 1973-ig. 1960-ban kiadásra került egy könyv, amely Puskás Tivadar életével foglalkozott.
5. kép Pap János könyve, fedlap
Pap János Puskás Tivadar életét feldolgozó publikációi
Az első ember, aki egész könyvet írt Puskás Tivadarról, az Pap János újságíró volt. Eleinte az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ munkatársaként a technika népszerű-sítése volt a feladata. Pap János Puskás Tivadarról írt könyve előszavában utal rá, hogy az olvasmányosság kedvéért a könyvben „költött” történetek is szerepelnek. Őszinte ember, őszinte beszéd. Az olvasó nem tudja pontosan, hogy az éppen olvasott rész igaz vagy költött, de a könyv varázslatos, sok romantikus elemmel. Ma azt mondanánk, profi újságírói munka. Pap János a „költött” részek ellenére nem volt hanyag ember, igenis vette a fáradtságot és kutatott a Postamúzeumban, az erdélyi és a budapesti anyakönyvek között, személyesen beszélt Tivadar Nagymaroson élt középső lányával. Tudjuk, mert naplót vezetett. Pap János tagadhatatlan érdeme, hogy – dr. Kacziány közlését követve – felkutatta Puskás Tivadar születési anyakönyvét. Továbbá az is érdeme, hogy foglalkozott Tivadar életével, sorsával, családi hátterével, a találmányhoz vezető tényezőkkel, nem csak a találmánnyal.
Pap János az első kézből származó információkat – egyéb adat híján – tényként fogadta el. Jóhiszemű, korrekt ember volt, ezt hallottam a nagyszüleimtől, akiknél sokat járt adatokat gyűjteni. Én sem mondhatok mást Pap Jánosról.
A korábbiakban ismertettem dr. Vajda 1973. évi cikkét, ami jelezte a kortársaknak az új irányvonalat. Ehhez képest nem kellett sokat várni, a Közlekedéstudományi Szemle 1982. évi összefűzött kötetének 34-44. oldalain Puskás Tivadarral kapcsolatban ismét publikált Pap János. Ahogy azt kellett ilyenkor, hamut hintett a fejére, ismerethiánynak minősítette a saját, 22 évvel korábbi könyve tartalmának jelentős részét, és idézte dr. Vajda megállapításait. Mit tehetett volna?
Pap János 1960-ban kiadott könyve a magyar Tudományos Akadémia 1957. évi pályázatán díjazott volt. A dátum nem tévedés, a könyv pályázott és nyert, de végül csak 1960-ban került nyomtatásra és kiadásra. Az új céloknak megfelelően a korábbi értékrendet teljesen törölte az új hatalom
A MAFILM által készített dokumentumfilm
1980-ban készített a MAFILM Népszerű Tudományos Filmstúdiója egy filmet „A vállalkozás költője” címmel. Rendező és forgatókönyv író Préda Tibor volt. Engedély száma: 09487/80. A cenzúrázott forgatókönyv nem tartalmazott gyalázkodó mondatokat. Nem követte a dr. Vajda féle iránymutatást. Nem csak gazdasági, hanem erkölcsi átalakulás is elindult a társadalmunkban.
Szabó Miklós 1989. évi Postamúzeumi évkönyvben publikált cikke
A visszarendeződés félelmet szült a kádárista értelmiség körében. Szabó Miklós a Postamúzeumi évkönyv 1989. évi számának 31-45. oldalain publikált, a telefonhírmondó kezdő évei cím alatt. A „szakcikk” az elején dr. Vajda állításait ismétli (!), gyakran szó szerint. (Ez az egy táborba tartozás üzenete, azonban felveti a kérdést, hogy a szerző mennyire rendelkezett szakmai ismeretekkel.) A cikkben Szabó Miklós ismerteti Taróczy Jenő írását, valamint a témához szorosan nem kapcsolódó budapesti telefonszolgáltatás területét, kihagyásokkal megadja a tömegkommunikáció akkor használt hazai értelmezését, a telefonhírmondó vállalkozás sorsát hatósági dokumentumok alapján ismerteti, utal az eladást követő perekre, végül a műsorról és az üzletmenetről is ejt pár szót. Szabó Miklós kétségtelen érdeme, hogy a telefonhírmondó sorsához kapcsolódó magyar hatósági dokumentumokat felkutatta, és részletesen ismertette. Szabó Miklós azonban nem ismerte a telefonhírmondó eladását követő perek tartalmát, de tudni vélte a következőket: másfél évig tartott a per, az ügyvédek korruptak voltak, a Telefonhírmondóért folyt a per, Tivadar örökösei társadalmi kapcsolatokat mozgattak meg a berendezésért, kiterjedt arisztokrata és dzsentri rokonságuk volt. Ez utóbbi két jelző az osztályharcban a kommunisták ellenségeit jelölte.
A megemlített Taróczy Jenő féle írást később részletezem, most csak annyit, ez már nem teljesen a dr. Vajda féle politikai irányvonal, hogy tűzzel-vassal tagadjuk Puskás Tivadar vélt vagy valós érdemeit. Ez már egy új, sokkal okosabb stratégia, vitassuk el Tivadar eredményeit, adjuk oda a mi emberünknek.
Érzékelhetjük az alkalmazott stratégia lépéseit, először hiteltelenítjük a célszemélyt, majd elvesszük tőle a feltalálói dicsőséget. Végül jött volna a teljes törlés a kollektív emlékezetből. Ezzel már át is játszottuk a találmányt más nevére.
Kozma Gyula remeklése Puskás Tivadar kapcsán
1993-ra, Puskás Tivadar halálának 100. évfordulójára a kádárista politika értékítélete elérte a csúcspontját, született egy remekbe szabott „megemlékezés” a Magyar Nemzetben. Ekkor Tivadar már csak a vállalkozás költője maradt, kigúnyolva Préda Tibor filmjét. A cikk felelőtlen károkozásról, munkatársa öngyilkosságba kergetéséről, azaz Tivadar erkölcsi megsemmisítéséről szólt. Az 1993.03.12-i cikk szerzője, Kozma Gyula, aki az újságcikk állításait egy köszönő-igazoló levéllel igyekezett alátámasztani. Kozma Gyula ezen cikke Szabó Miklós 4 évvel korábbi cikkére támaszkodott, elsősorban a Taróczy Jenő féle írásra.
Kozma Gyula az Országos Műszaki Múzeum munkatársaként 1998-ban „Csak tiszta forrásból – Még egyszer Puskás Tivadarról” címmel egy három oldalas tanulmányt közölt. A szokásos, még mindig dr. Vajdára történő hivatkozás után bővebben kifejti az 1993-as újságcikke állításait.
Kozma Gyula időközben az MTESZ (Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége) egyik titkárává lépett elő. Kozma Gyula többször publikált az Elektrotechnika szaklapban szakcikkeket. Ez erkölcsi kérdéseket vet fel, mert egy villamosan képzett ember ismételgette, sőt tódította dr. Vajda műszakilag megalapozatlan állításait.
Kozma Gyula megfelelő végzettségéről nincs adat, sem muzeológus, sem egyéb diplomás listában nem sikerült fellelni. Fatális tévedései és kifogásolható modora arra utal, hogy a munkájához aluliskolázott lehetett. A nagy nyilvánosság előtt tett gyalázkodó állításait nem ellenőrizte, hanem a kor kultúrája szerint egy utólagos köszönő-igazoló levéllel próbálta állításait alátámasztani.
Az 1998-as tanulmány nem maradt hatástalan, dr. Gazda István tudománytörténész kandidátus, a Magyar Tudománytörténeti Intézetet igazgatója úgy emlékezett, hogy Kozma Gyula tanulmányát a Magyar Tudományos Akadémia elfogadta. Ott azonban nem tudtak erről.
Puskás Attila – Csáky Ernő – Dr. Rajnai Zoltán könyve
A nemzeti hős halála után 119 évvel (tehát 2012-ben) újabb könyv született.[32] Tény, a kolozsvári kiadás a 120. emlékévre esett. Ez a könyv tematikájában strukturált, a szerzők – akik között volt villamosmérnök is – különválasztották a feltaláló életútját, családi hátterét a munkássága műszaki tartalmától, sőt a kegyeleti (!) eseményektől. A szerzők széles műveltsége és műszaki felkészültsége imponáló, a fejezetek tartalmához jól megválasztott Ady-, és egyéb idézetek pedig erősen emelik a könyv irodalmi színvonalát. A novellaszerű előadásmód is élvezetes. A könyv a rendelkezésre álló teljes magyarországi, valamint a gyűjtött erdélyi információk összefoglaló ismertetése révén lexikális jellegű, továbbá az eddig megjelent szakirodalomban egyedüliként teljesen politikamentes. Kritikusai pont ezt sérelmezik, ki ki a saját szemszögéből. A könyv Magyarországon 300 példányban került forgalomba.[33]
[32] Puskás Attila – Csáky Ernő – Dr. Rajnai Zoltán: Puskás Tivadar, a nagy magyar feltaláló. Budapest 2012. A Nem-zeti Közszolgálati Egyetem Híradó szakcsoportjának gondozásában
[33] A Nemzeti Közszolgálti Egyetem Híradó szakcsoport gondozásában került kiadásra.
6. kép Puskás Attila – Csáky Ernő — dr Rajnai Zoltán könyve, fedlap
Dr. Horváth László Ferenc, a Puskás Tivadar Távközlési Technikum igazgatójának kutatásai
2012. után egyetlen publikáció látott napvilágot a papír alapú médiában, ez pedig a KAPU folyóirat 2017. év 5. számában olvasható. Szerzője Dr. Horváth László Ferenc, a budapesti Puskás Tivadar Távközlési Technikum – ma már nyugalmazott – igazgatója. Aki több mint 20 éven át (!) gyűjtötte, elemezte az iskolája névadójához kapcsolódó adatokat. Kapcsolatot tartott fenn néhány, még élő rokonnal és egy, Bécsben élő ükunoka leszármazottal. Információkat, fotókat gyűjtött tőlük, bejárta a felsőbányai felmenőkhöz kapcsolódó területeket, valamint Ditrót. Gyűjtött adatokat a Püspöki Levéltárakból, a Postamúzeumból, begyűjtötte Tivadar londoni házasságlevelének másolatát. Támogatta a szintén rokon Fally-Puskás Barbara osztrák filmrendező asszonyt a Tivadarról szóló, Hallo című filmje elkészítésében. Az igazgató úr aktívan rész vett a kegyeleti életben, például bearanyoztatta Puskás Tivadar és Puskás Ferenc sírkövén a feliratot, részt vett megemlékezéseken, koszorúzásokon, szoboravatókon.
Ha már felmerült Fally-Puskás Barbara osztrák filmrendező asszony neve, meg kell említeni, hogy a hölgy a filmkészítés során önállóan is kutatott. Felkeresett Ausztriában élő rokonokat, ahol különféle dokumentumokat kért el, hogy a filmben bemutassa. Felkereste továbbá az Edison Papers-t, bemutatva az ottani kutatási lehetőségeket és rámutatott a nagyszámú, még feldolgozatlan, Puskás Tivadarhoz kapcsolódó dokumentumra. A hölgy filmjét DVD-n forgalmazta az Amazon, hazánkban nem volt elérhető. A hölgy nem tartja a rokoni kapcsolatot senkivel, beleértve a Bécsben élő ükunokát is.
Dr. Horváth László Ferenc a feltárt információkat oktatási célra, valamint a különféle kegyeleti eljárások során a beszédeihez használta fel. Az igazgató úr végül úgy döntött, hogy az összes gyűjtött dokumentumot és az általa készített anyagokat nekem adja át.
Dr. Horváth László Ferenc kutatói munkáját jelen könyvben nem vizsgálom, ugyanis a pozíciójából adódóan ellentétes követelmények között kellett dolgoznia.
Miután én nem a politika szemüvegén át látom a tényeket, sok kérdésben a megállapításaim ellentétesek dr. Horváth László következtetéseivel. Ezek közül kiemelném a névhasználatot, amelynek megértéséhez a székely kultúra néhány elemének az ismerete szükséges. Ez a felismerés vezetett oda, hogy a származás kapcsán a ditrói Puskás Tivadar név kialakulására, használatára is kitérjek.
Az igazgató úr kutatási területe nem terjedt ki az angol, német és a francia nyelvterületre, valamint a levéltárakra, újságarchívumokra. Ebben kollégái és volt tanítványai azonban támogatták.
További lelkes kutatók, akik hozzájárultak Puskás Tivadar életének feldolgozásához
Az angol nyelvterületen végzett kutatás kapcsán dr. Kutor László, neves mérnök kolléga, egyetemi docens nevét kell megemlítenem. Kutor úr gyűjtötte le az Edison Papers-nek nevezett dokumentációs oldalról Puskás Tivadar Edisonnal kötött szerződéseinek akkoriban elérhető másolatait.
Dr Horváth László volt tanítványai közül pedig meg kell említenem Sik T. Dávid urat, aki remekül felkészült informatikus, jelenleg doktorandus, egyetemi tanársegéd. Informatikai tudása révén az elérhetetlennek vélt dokumentumokat is megtalálta, például Tivadar szüleinek házassági-, és édesanyájának születési anyakönyvét vagy az elsőszülött leány Philadelphiai születési anyakönyvét.
Összefoglalva: ebben, a feltaláló életével foglalkozó irodalmat ismertető – nevezhetjük szakirodalomnak – fejezetben láthattuk, hogy elsősorban a politikai berendezkedés elvárásai miatt, a témával foglalkozók nem tudták hitelesen feltárni a feltaláló életét. Ez a megjegyzésem nem vonatkozik a lelkes és nagyszerű amatőr kutatókra. Másodsorban a dokumentumok elérhetősége jelentett akadályt, ami a digitalizáció szintjében, illetve a nyelvi problémákban jelentkezett. Végül meg kell említeni, hogy a család a saját védelme érdekében titkolózott, a családtagok nem beszéltek a magánéletükről.
A következő fejezetekben áttekintjük Puskás Tivadar életét időrendi sorrendben, a szükséges történeti, kulturális adalékokkal és a kapcsolódó hamis, sokszor nevetséges legendák ismertetésével és cáfolatával.