Edison
A hírnevet sosem mi nyerjük el, mindig ajándékba kapjuk.
Giorgio Armani
Tivadar életútjának egy jelentős személyisége Thomas Alva Edison. A fennálló üzleti kapcsolatukkal és ezzel a nagyszerű úriemberrel ebben a fejezetben ismerkedünk meg.
Thomas A. Edison 1847-ben született az ohiói Milano városban, egy hétgyermekes családban, legkisebbként. Édesanyja, Nancy, iskolai tanár volt; apja, Samuel, Kanadában politikus volt, akit később száműztek a hazájából. A család a michigani Port Huronba költözött, amikor Thomas hét éves volt. Rövid ideig iskolába járt, de főként otthon, édesanyja és apja könyvtárában nevelkedett.
1859-ben Edison a Grand Trunk Railroad helyi fiókjában kezdett dolgozni, újságokat, magazinokat és édességet árusítva. Valamikor újságot nyomtatott a vonaton, és kémiai kísérleteket is végzett egy poggyászkocsi-laboratóriumban. 1862-re eléggé megtanulta a távírást ahhoz, hogy operátorként alkalmazzák egy helyi irodában.
1863. és 1867. között vándortávíróként bejárta a Közép-Nyugatot. Ezekben az években sokat olvasott, tanult és kísérletezett a távírótechnikával, és általában megismerkedett az elektromos tudományokkal.
Mivel Puskás Tivadar esetében az MSZMP KB tudománypolitikai irányelveinek egyik kifogásolt pontja, hogy Tivadar nem volt mérnök, megjegyezzük, hogy a világ legtermékenyebb feltalálója, Edison sem volt az. Meg Morse, meg Jedlik Ányos, meg Nikolaus Tesla, de még Bell sem. Ettől ütősebb, hogy az MSZMP KB-ben sem volt mérnök.
1868-ban Edison független feltaláló lett Bostonban. A következő évben New Yorkba költözött, és munkát vállalt a nagy távíró cégeknél. E szerződésekből származó pénzből egy sor gyártóüzemet alapított Newark-ban (New Jersey), ahol kísérleti gépészeket is alkalmazott feltalálói munkájának segítésére.
Edison kommunikációhoz kapcsolódó kutatómunkája és találmányai
Edison hamarosan elsőrangú feltalálóként szerzett hírnevet. Munkája magában foglalta a tőzsdei jelzőtáblákat, a tűzjelzőket, az egy vezetéken történő egyidejű üzenetküldési módszereket, valamint egy elektrokémiai távírót, amellyel automata gépekkel küldhettek üzeneteket. Ennek az időszaknak a megkoronázása a quadruplex távíró volt, amely egy vezetéken egyszerre négy üzenetet küldött irányonként.
A zavaró jelek problémái a többszörös táviratban és a nagy sebesség az automata sebességváltóban arra kényszerítették Edisont, hogy kiterjessze az elektromágnesesség és a kémia tanulmányozását. Ennek eredményeként elektromos és kémiai laboratóriumokat vezetett be kísérleti gépműhelyeibe.
1875 végéhez közeledve a távíró műszerekben észlelt furcsa szikrák hatására Edison nyilvános tudományos vitába kezdett az általa “éteri erőnek” nevezett dologról, amelyet csak később neveztek rádióhullámoknak.
1876-ban Edison egy szabadon álló ipari kutatóintézetet hozott létre, ahol gépműhely és laboratóriumok is helyet kaptak. Itt, a Menlo Parkban, a New York City és Philadelphia közötti vasútvonalon fejleszti ki majd a három legnagyobb találmányát. (Térkép a következő oldalon, Menlo Park city és New York távolsága légvonalban 28 mérföld, kb 45 km.)
A Western Union arra sürgette, hogy fejlesszen ki egy telefont, amely versenyképes Alexander Graham Bell telefonjával, és Edison ekkor szabadalmaztatta a szén mikrofont, amelyet napjainkig alkalmaznak[94]. A szénmikrofon egy kontakt eszköz, emlékszünk még Johann Philipp Reis munkásságára, Ő már 1861-ben bemutatta a kontaktmikrofont, igaz nem szén töltettel.
Thomas Edison 1093 db (!) szabadalmával az ipari forradalom egyik legjelentősebb feltalálója volt. Az 1850-1919. közötti céges dokumentumait mikrofilmre archiválták, 139.000 db tételt tartalmazott[95] 2023-ban. Ennek és a tárgyi, fotokópiás, mikrofilmes archívumtárnak az üzemeltetője az Edison Papers.
Ha valaki ilyen termékeny feltaláló, annak már a szabadalmi díjak fizetése is problémát okozhat. Ez a két tulajdonság (kreativitás, anyagi gondok) elégséges arra, hogy felkeltse a pénzügyi világ figyelmét. A feltalálónak viszont óvatosnak kell lennie, meg kell találni a bank kockázata és haszna arányát a találmány hasznosítása kapcsán. Nézzük Edisonnak a Tivadarral kialakult kapcsolatát az Edison Papers eredeti dokumentumai alapján.
[94] https://edison.rutgers.edu/life-of-edison/biography
[95] https://archive.org/details/edison-microfilm
Tivadar és Edison együttműködése
1876.09.18 Edison azt javasolta George Blissnek, a Bliss és Charles Holland féle szabadalom értékesítő társaságnak, hogy a telefon szabadalmakat adják el Európában. Ők viszont Puskás Tivadart javasolták, akit már korábbról ismertek, egy 1876.03.22-i levélben Charles W. Batchelor Edison közeli munkatársa és feltaláló társa bizalmas megszólítást használt.
Tivadarunk 1877.12.13-án járt először Edisonnál. 17-én aláír két megállapodást Edisonnal, ahol George Bliss is jelen volt, tanúként. Ebben Puskás Tivadar a későbbiekben kialakítandó beszélő távíró (telefon) és a fonográf európai forgalmazásának jogát a szabadalmi díjak fizetése fejében megkapta. (Az eredeti szerződések fotómásolatait dr. Kutor László kutatta fel az Edison Papers oldalán, és bocsátotta grátisz a rendelkezésemre.)
A megállapodás szerint Edison szabadalmat szeretne szerezni, és el akarja adni a beszélő telefon és a fonográf találmányait a következő országokban: Oroszország, Spanyolország, Olaszország, Ausztria, Németország, Franciaország és Belgium. Tivadar megfizeti a 12.160 dolláros összeg második részét L. W. Serrell szabadalmi ügyvédnek, kinek címe: 76 Chambers Street, New York.
A megállapodás további részletei érdektelenek számunkra, és a másnapi, 18-i osztozkodás (a bevétel felosztása) úgyszintén. A megállapodásból egyértelmű, hogy Tivadar fizette a szabadalmi díjat, ezért gondolta a korabeli közvélemény, hogy Tivadar a feltaláló.
Tivadar január 22-én járt Edisonnál utoljára az Edison Papers szerint.
Ebben az intervallumban, tehát 1877.12.13 – 1878.01.22 között, Tivadar állítólag felvetette a telefonközpont témakört. Ezt igazolta vissza később az Edison Papers, Edison 1908-1910. között készült jegyzete alapján. Ez az üzletfelek közötti beszélgetés, és nem szabadalom. Mint ötlet, csak Edisonnak volt megdöbbentő, a telefonpiacot bármely okból figyelő kortársaknak nem.
Ezt még körbejárjuk, mert a telefonközpont ügye hatalmas indulatokat váltott ki hazánkban, emlékezzünk a szakirodalomból dr. Vajda írásaira.
Tivadar január 22-én járt Edisonnál utoljára, majd 24-én elindult Cherbourgba (Franciaországba).
53. kép Menlo Park (piros jelölés) a térképen
54. kép Edison Centrum a városon (Menlo Park) belül
Az Edison-Puskás tárgyalások háttéreseményei
1877.12.17 Edward Johnsontól Uriah Painternek (Edison további üzlettársai) írt New York-i levelezése szerint: Az U.S Rolling Stock Co-hoz vitte el Puskás Edisont referenciaigazolásra.
Az US Rolling Stock Company-t 1871-ben hozták létre New Yorkban James McHenry és az üzlettársai, azzal a céllal, hogy mozdonyokat, teherszállító, dobozos és síkkocsikat stb. gyártsanak, értékesítsenek és lízingeljenek. A korábban Németországban és Angliában alapított autólízingcégek beindítása befejeződött, így McHenry társaságának nem okozott gondot az 5 millió dolláros kapitalizáció növelése, olvasható a honlapjukon. A társaság brit üzletemberekből állt. Az U.S Rolling Co. első elnöke George B. McClellan tábornok volt, a cég irodái New Yorkban voltak és a cég első ügyfele az Atlantic & Great Western vasúttársaság lett. Ebből az valószínűsíthető, hogy McClellan tábornok tárgyalt Edisonnal, és egy brit befektető ajánlotta neki Tivadart, aki jól fizető ügyfélnek számított.
Az U.S Rolling Stock Co. referencia arra utal, hogy a Puskas & Saportas cég vasúti kocsikkal és berendezésekkel is kereskedhetett. Emiatt volt fontos a Magyar Keleti Vasút létesítésében Tivadar szerepének a feltárása. Az egyik brit befektető ajánlotta George B. McClellan tábornok figyelmébe mondat utal erre. A vasútbirodalom és a nemzeti hős tábornok személye Tivadart hiteles emberré tette Edison szemében és az Edison társaság előtt üzleti kapcsolatokat nyitott meg.
Az angol befektetőt nem ismerjük, de tény 1876.03.22-én Tivadar Londonban tartózko-dott, a Langham Hotelben lakott, és Edison pénzt helyezett letétbe számára. A levelezés-ben a megszólítás bizalmas, a levelet a titkár írta, azaz korábbról ismerték egymást.
55. kép Az első Edison-Puskás szerződés
A hazai közélet békéjét feldúló dedikált fotó
Beszélnünk kell egy képről, egy dedikált fotóról, amely alatt egy megjegyzés is olvasható és annak hatásáról a hazai közéletben. Edison 1908-ban állítólag egy dedikált fotót küldött Albert angol származású feleségének, Viola Kirkmannak, azaz Tivadar sógornőjének[96]. A küldés nem bizonyított, a fotó csak úgy előkerült, és rögtön bekerült egy újságba. A fotó jelenleg a Postamúzeumban található, a kiállított tárgyak között megtekinthető. A dedikáció alatti, szintén aláírt nyilatkozat helytelen értelmezése miatt újabb legendák és kemény viták keletkeztek a hazai közéletben.
56. kép A dedikált fotó a Postamúzeumban
57. kép A dedikált fotó kinagyítva
Az angol szöveg — a címzés nélkül –legépelve: „Theodore Puskas was the first man in the world to suggest the central station for the telephone.” Azaz: Puskás Tivadar volt ez első ember a világon, aki javasolta a telefonhoz a központot.”
Kinek javasolta? Edisonnak, aki üzlettársa volt, vagy a kerek világnak? Én az üzlettársamnak ötletelnék, ha a zsebpénzem függ tőle. Az információ értéket képvisel, ha elosztogatjuk, akkor már semmit sem ér, azonban ez sajnos hazánkban nem tudatosult. Még ma sem.
A szöveg kapcsán két jellegzetességre utalnék. Az angol mondat nyelvtanilag hiányos, ahogy azt magyarul is érzékeltük. A másik, a megszólítás. Albert élt Amerikában, ahol a John keresztnevet használta. A „von” szócska nagyon kilóg a szövegkörnyezetből.
A nemzeti hős magasztalásának időszakában a fotó nem okozott bonyodalmat. Dr. Vajda megállapította, hogy nem Puskás Tivadar találta fel a telefonközpontot, de ezzel a fotóval nem foglalkozott, mert ellentétben állt a mondanivalójával. Kihagyta. Ennyit tudott. Követőit azonban zavarta az ellentmondás. Kozma Gyula megpróbálta elemezni a fotót. Addig jutott, hogy a dedikáció alatt van egy másik szövegrész, ami csak egy ötletfelvetést jelent, nem találmányt. A „Csak tiszta forrásból” tanulmányában így folytatja: „Egyébként is, amikor Edison 1911-ben – vagy még később – visszaemlékezett, már a túlvilággal kapcsolatot létesítő szerkezeteken törte a fejét.”
A szakirodalom egyik politikai pamfletje a dedikáció(ka)t így gúnyolta:
„1911-ben Edison Európába jön. 18 órát Budapesten is eltölt. Ekkor odavezetik hozzá a 4 éve özvegy, két árvát nevelő, tehát nyomorgó Puskás Albertné, Kirkman Violettát (angol nemesi család sarját, álruhás ex bébiszittert.):
– Kinek a névére címezzem a fotómat?
– Mrs. Albert von Puskásra legyen szíves. Uram!
– Ön tud angolul?
– Igen uram. A nevem Violetta Kirkman. Néhai férjem, az ön munkatársának, Theodor Puskásnak az öccse.
– Mikor is dolgoztam én ezzel a Puskással?
– 1878-ban a telefoncentrálén. Utána meg Párizsban lett az Ön cégvezetője, egészen 1884-ig.
– Oh! Már emlékszem. Nagyon udvarias, szakállas úriember volt. Párizs után megszakadt a kapcsolatunk. Később kitalálta a telefonon beszélő újságot. Ígérte, hogy elhozza nekem is, de nem érkezett meg. Később jelezték, hogy hirtelen halt meg. Kár érte…
– Mit tehetnék Önért, asszonyom?
– Uram! Legyen szíves írja rá mindezt, amiről beszéltünk a fotóra is!
– Tessék! Igy jó lesz? Jaj, már emlékszem. Született egy aranyos kislánya is. Ott nálunk, Amerikában. Láttam a fotóját. Mi történt vele? Most hol van?
– Oh! Ő, most Egyiptomban, Kairóban él. Ő a király, II. Himli[97] felesége.
– Ő az egyiptomi király felesége? Fantasztikus! Dedikálok neki is egy fotót. Asszonyom, kinek címezzem? „To the Countess May Torok, Daughter of Theo Puskas, Cairo-Egyipt” – jó lesz?
– Igen. Nagyon köszönöm, az Ő nevében is. Majd én eljuttatom hozzá. A Mi Istenünk áldja meg önt a kedvességéért. Viszont látásra!”
A dramatizált virtuális beszélgetés azt próbálja sugallani, hogy az 1093 szabadalommal rendelkező Edison, 30 év után nem nagyon emlékezett a Puskással kapcsolatos konkrétumokra. Neki Puszkás egy volt a több száz üzlettárs közül. Jó eséllyel összekeverte a telefon-központot a telefonhírmondóval. Sajnos az adott időszakban éppen feledésbe merült Puskás Tivadar géniusza.”
Szóval az időszak szakirodalmában elhallgatták a képet, a nyilatkozó szellemi képességeit kétségbe vonták illetve kifigurázták a kép létrejöttét, amelynek tényleges történetét nem tárták fel. Politikusi megnyilvánulások.
Ha a hazai közéletben ilyen jelentőségre emelkedett az 1908-ban rejtélyes módon előkerült dedikált Edison fotó, akkor annak valódiságát miért nem vizsgálták grafológus szakemberek?
58. kép A címzés és az egyik aláírás
59. kép Edison aláírás gyűjtemény
Vessük össze az 1906-os aláírással, mert később már nem írta ki a Thomas keresztnevét. A „T” felső vonala íves, az „E” betű középen hurkolt, a „d” betűszára egy függőleges vonal, „s” betű alul zárt. Én a dedikált fotót hamisítványnak tartom. Ezt támasztja alá a következőkben bemutatásra kerülő hasonló alkotás.
60. kép Egy másik dedikált fotó
Ha összehasonlítjuk a Postamúzeumban lévő dedikált fotóval, akkor megállapíthatjuk, a kép más, a szöveg részben más, a kézírás ugyanaz. A dedikáción itt sincs dátum. Edison nem volt bolond, valószínű, hogy ugyanazt a megjegyzést kétszer nem adta ki két különböző névre.
Meg azután honnan tudta volna Edison, hogy néhai üzlettársa legidősebb leánya Tivadar hagyatéki tárgyalását követően a magyar Királyi Bíróság ítéletével és az USA útlevele adataival ellentétben a Török grófnő nevet használta? Továbbá miért akarná Edison közölni Tivadar lányával, hogy az apja az első, aki javasolta a telefonhoz a központot?
Akit még ez sem győzött meg, az kérem nézze meg a pecsétet. Én 21. JA33. dátumot, azaz 1933.01.21-i dátumot vélek rajta felfedezni. Ami azért probléma mert Edison 1931.10.18-án halt meg.
Szóval ez biztosan hamisítvány. Mivel az írás ugyanaz, mint a Postamúzeumban lévő, így az is nyugodtan hamisítványnak tekinthető!
Tisztázzuk ezt a helyzetet. A hamisított képeknek nincs köze Edisonhoz, csak annyi, hogy őt ábrázolják, azaz semmi.
Edison naplójából egyértelműen kiderül, hogy Tivadarnak befektető bankárként volt elképzelése a telefon jövőjéről, és azt –nem ok nélkül — elmondta Edisonnak, akit a közlés megdöbbentett.
61. kép Edison napló részlet fordítása a Posta Múzeum leváltárából
Vajon miért volt ez akkora jelentőségű Edisonnak, hogy ezt a telefonközpont témát rögzítette az emlékirataiban? Nos, a Boston Electrical Handbook megemlíti, hogy az 1877. május 17-én, 18-án és 19-én este tartott New York-i előadásokon Bell vázolta és ékesszólóan támogatta a telefonközpont még fejlesztésre váró használatát. (126.oldal) Ennek fényében Tivadar telefonközpontra vonatkozó felvetése egy befektető vagy üzlettárs jogos kérdése, esetleg javaslata, tanácsa lehetett.
Edison komolyan is vette. A megállapodásban szereplő beszélő távíró (telefon) 1878.04.30-án lett szabadalmaztatva, száma 203016. Ugyanakkor a hívásjelző (203017), telefon vagy beszélő távíró (203018), akusztikus vagy telefon-távíró (203019) szabadalma is már be volt nyújtva. Majd 1878. szeptember 24-én beszélő telefon (208299), november 24-én telefon (221957), végül 1879. december 9-én a szénmikrofon (222390) is szabadalmaztatva lett. Ez utóbbi sem volt egyszerű eset, az angol David Edward Hughes, a német származású Emile Berliner és Edison is versenyben volt. Berliner 3 hónappal Edison előtt (Berliner 1877.04.14-én adta be, 1877.06.04-én kapta meg a szabadalmat) szabadalmaztatta a készülékét, amit eladott a Bell társságának, ahol Francis Blake módosított rajta. Hughes Berliner után egy évvel szabadalmaztatta a készülékét, majd perelte Edisont, aki időközben kétszer is módosította szabadalmát. A perben Sir William Thomson (Lord Kelvin) Hughes pártját fogta, vajon miért kellett beavatkoznia? A szénmikrofon csatában a Bell cég akkor és Angliában piaci győzelmet aratott, de Edison nem hagyta magát. A szénmikrofon háborút végül is Ő nyerte meg, de a telefon másik fő készüléke a hangszóró kétségtelenül a Bell érdekeltség kezében volt.
A telefonközpont feltalálásának valós körülményei
Most, hogy tisztáztuk, nem Puskás Tivadar találta fel a telefonközpontot, és azt is tudjuk, hogy Dumont távíróközpontja nem telefonközpont, nézzük meg, ki találta fel valójában a telefonközpontot.
U.S. Patent 0,293,198 – Telephone switch, 1884.02.05 C.E. SCRIBNER, ez az első telefon-központ szabadalom (!)
Scribner a kérelmét 1879 08.23-án nyújtotta be, Angliában 1879.11.29-én, 4903-számon, Franciaországban 1880.01.15-én, 134596. számon, Belgiumban 1880.01.28-án, 50413. számon. Félreértés ne legyen, az amerikai szabadalmi szám után a jóváhagyás dátuma szerepel. Ezt tekinthetjük az első „hivatalos” telefonközpontnak.
Ki volt ez a Scribner? Charles Ezra Scribner az ohiói Mount Vernonban született 1858. február 16-án Charles Harvey és Mary Elizabeth (Morehouse) Scribner fiaként. 1876-ban tehetsége felkeltette Enos M. Barton, a chicagói Western Electric Manufacturing Co. akkori elnökének figyelmét, majd 1877-ben Scribner otthagyta a Gold & Stock Telegraph Co.-t, hogy a Westernnél a Gray nyomtatók felügyelőjének asszisztense legyen. Az Electric Manufacturing Co.-ból 1882-ben alakított Western Electric Co.-hoz került. 1896-ban a Chicagói, 1908-ban pedig a New Yorki vállalat főmérnöke volt. Pályafutása során hozzávetőleg 700 szabadalmat nyújtott be, és körülbelül 500-at el is fogadtak. Ezek többsége a korai telefonközpontokra és a kapcsolórendszerekre vonatkozott. Például a 252266-os (1882.01.10-i) USA szabadalom, amit mi hívásjelző csengőként ismerünk. Az általa kidolgozott, a kommunikációban, a kapcsolótáblákban és a jelzőberendezésekben alkalmazott elektromos áramkörök az egész világon elterjedtek.
Meg kell még említeni Leroy B. Firman nevét. Ő 1880.01.16-án nyújtotta be szabadalmi kérelmét, amit 1885.10.13-án hagytak jóvá. Száma: 328305. Az Ő telefonközpontja nem az Edison által tökéletesített, hanem korábbi – egy vezetékes – telefon fejlesztésekhez kapcsolódik. A Scribner féle telefonközpont előtti telefonközpont megvalósítások zöme Firman munkája. Ez azt is jelenti, hogy a távíróközpontot még a primitív telefonkészülékek hálózatához sem alkalmazták, jóllehet funkciójában, vagyis elvileg – mint egypólusú kapcsolás – azonosak. Firman munkássága cáfolja dr Vajda megdöbbentésre épített hatásvadász kijelentését, “a telefonközpontot nem kellett feltalálni, mert az már a telefon feltalálása előtt ismeretes volt.” Azért mégis feltalálták, sőt még szabadalmaztatták is.
Tivadar és Edison együttműködése
Mivel Tivadarnak üzletileg „bevált” az együttműködés Edisonnal, 1882 szeptemberéig még további 25 db szerződést kötöttek, az Edison Papers oldaláról történt legyűjtés szerint. Ezt dr. Kutor László úr kutatta fel, gyűjtötte le és bocsátotta rendelkezésünkre.
Ezek közül lényegesek még a világításhoz kapcsolódó szerződések. Ma már lassan kimegy a használtból az izzószálas lámpa, de annak idején a gázvilágítással szemben nagyszerű megoldásnak bizonyult. Ez szintén Edison szabadalom volt.
62. kép Ma már ritkán használt izzólámpa
63. kép Scribner telefonközpont szabadalom első rajz oldal
64. kép Scribner telefonközpont szabadalom második rajz oldal
65. kép Scribner telefoncsengő szabadalom rajz oldal
A fejezethez kapcsolódó legendák értékelése
Tivadar, mint láttuk, nem volt Edison alkalmazottja. Nem dolgozott a Menlo parkban egy percet sem. Akár a Menlo park nevű kócerájt is megvehette volna kilóra, de mit ért volna vele, neki Edison esze kellett. Tivadar felismerte az ipari forradalomban lévő pénzügyi lehetőséget, és azt, hogy az Edison féle „találmánygyár” finanszírozása a jelentős számú találmány szabadalmi díja miatt nehézséget okoz Edisonnak. Egy bankárnak pont ez a dolga, a pénz kihelyezése, hogy a legnagyobb hasznot hozza. Az is biztos, hogy Tivadar nem épített „kapcsoló szekrényt”, mint ahogy alagutat sem ásott.
Itt ismét meg kell említenem dr. Vajdát, akinek a tanulmánya példás igyekezettel mindenféle „központot” felsorolt, hogy bizonyítsa, Tivadar előtt mások már feltalálták, sőt el is készítették a „központot”. Milyen központot? Hát valamilyet! Központ, központ, legyen nektek mindegy! De ezzel nagyon eltévesztette a házszámot, mert így Scribner és Firman elsőségét vitatta valójában és nem Tivadarét, aki a közelébe sem járt a telefonközpont tényleges feltalálásának.
A jó képességű hamisító személyét — a családi béke fenntartása érdekében — nem fedném fel.