A szerencse fia
„Szerencsét balszerencse nyit.”
Francois Villon
A sikertelen erdélyi választás után, rövid bécsi kitérőt követően, Tivadar Amerikába utazott. A szakirodalom szerint 1874.12.15-re Halifaxba érkezett Liverpoolból. Mivel a már hivatkozott 1874.12.06-i Wiener Zeitung egy pénzügyi követelésről adott hírt Tivadarral szemben, amelynek egyeztetése 8-án lett volna. A követelés elhalt – tudjuk meg a 9-i újságból – mert az egyeztetésre a követeléssel élő nem jelent meg.
December 8. és 15. között lévő 7 nap alatt kellett volna eljutnia Bécsből Halifaxba. A korabeli gőzhajóknak minimum 7 nap kellett ehhez, megállás nélkül. Liverpoolban nem regisztrálták Tivadar érkezését. Halifax kikötőiben az USA és Kanada bevándorlási hatóságai párhuzamosan dolgoztak, ezért én mindkét nyilvántartásban kutattam. Ez a történet az időpontok miatt nem tűnik valósnak, így névre kerestem. Eredményt nem értem el. Tények: Tivadar Amerikába utazott, valahol valamikor a földrészre lépett, és Colorado Territory területén 1875.12.15-én polgárnak honosították. Colorado Territory (= terület) egy úgynevezett szervezett bejegyzett terület volt, ahová az USA 36. Kongresszusán hozott törvény értelmében 1861.02.18-tól települhetett be fehér ember. Az őslakókat 1865-ig lemészárolták (Sand Creek), a maradékot Oklahomába internálták. A területen egy 1858-1862 közötti expedíció aranyat talált.
33. kép Tivadar Colorado Territory polgára 1875.12.15-től
Tivadar valóban szerzett földet Colorado Territory területén, és belevágott az aranybányászatba. Volt egy társa, Ford Larkin, akit bővebb személyes adatok hiányában nem sikerült egyértelműen beazonosítani. (Több Larkin család létezett Denverben, illetve Larimer megyében).
Tivadar bányavállalatának a neve Bécs Bányatársaság volt, és a Colorado Territory, Park megye, Mosquito Mining District területén működött. Általam felderített telérek[83] nevei: Mother Lode (1876), Pike National Forest Lode (1878), Alma Lode (1878), Hard-to-beat Lode (1879), London Lode(1881).
1876-tól Colorado felvételt nyert az USA tagállamai közé, attól kezdve a neve Colorado State. Megszervezték a közigazgatást, Tivadarnak az 1876 utáni bányáira bányakoncessziót kellett kérnie. A sort az éppen akkor nyitott Mother Lode telérrel kezdte. 1876 augusztus 07-én meg is kérte (ezért szaladt haza Párizsból), az engedélyt megkapta, és azt Rutherford Birchard Hayes (az USA 19. elnöke) nevében adták ki[84].
Hogy 1876 előtt volt-e aranybányája, nyilvántartás hiányában nem tudtam kideríteni. Az 1878-as dokumentumok amerikai feldolgozásában Larkin Ford társaként Theodore Priskas névelírás szerepel. Két későbbi nyilvántartó kartont bemutatok.
[83] A kőzetek hasadékaiban hosszan elnyúló érckiválás, az amerikai földrész tipikus aranylerakódásai
[84] General Land Office 83. kötet 275-281 oldalak
34. kép A Hard-to-Beat telér koncessziója 1879.03.11
35. kép A London telér koncessziója 1881.04.30
A London lode koncesszióján valójában 2db telér szerepel, ez a section oszlopból látható. Az engedély leírásból derül ki, hogy ugyanabban a barlangban voltak, de az egyik magasabban, közelebb a kürtőhöz. A London lode megnevezés Tivadar 1882-re tervezett házasságára utal.
Ha az embernek fölösleges pénze keletkezik, akkor célszerű befektetni, mert aranybányát találni szerencse dolga. Tivadar is pontosan ezt tette, de később visszatért New Yorkba, ahol villámgyorsan, pontosan 1881.09.28-án honosították. Kellett az útlevél az 1882-re tervezett házasságához.
36. kép Tivadart New York államban honosítják 1881.09.28-án
Mivel elég rosszul látszik, egy részét lefordítottam:
„Edward W. Saportas, megfelelően esküt tett, azt állítja, hogy New York városában, a 25. Kelet 125. utcában lakik, és jól ismeri a fent nevezett kérelmezőt, és az említett kérelmező az Egyesült Államokban élt további (korábbi) öt évig, legalábbis a jelenlegi időpontot megelőzően, és New York államban legalább egy évvel, közvetlenül a jelen bejelentést megelőzően; és hogy ezalatt jó erkölcsű emberként viselkedett, ragaszkodott az Egyesült Államok alkotmányának alapelveihez, és jól hajlik annak jó rendje és boldogsága iránt.”
Lentebb még annyi szerepel, hogy Tivadar a Boeroort House lakója New Yorkban.
37. kép Tivadart személyi okmánya
A személyi okmány szerint 1875 októberében érkezett (az év december 15-én honosították Coloradoban.). Lehet, hogy a törvényes 6 év meg legyen, emiatt szerepel az 1875. októberi érkezési dátum. Nincs kikötő (Port of Arrival) megnevezve, talán mert Colorodoból csak szárazföldön lehetett bejutni az Államokba.
Tivadarunk ezidőben a Boerdort Housban lakik, New York városában. Ez olyan, mintha ma azt mondanánk, a Hotel Kempinskiben lakik, valamelyik gazdagabb államban. Nem pedig a Sáros utca 6-ban, Mucsaröcsögén. De 1881-ben — 5-6 aranybánya tulajdonosaként — már a Boerdort Houst is megengedhette magának.
Foglalkozása: bankár. Tehát forgatta az aranybányái jövedelmét. Egy jogász is lehet bankár, ha a saját pénzét kockáztatja. Nem kért tőle senki főiskolai diplomát.
A munkahelyi címéhez és a honosítási foglalkozásához Edward W. Saportas neve, és az East 25th 125. utca van megadva. 1881-ben valóban bankár volt, igaz Párizsban.
Tivadar üzlettársa, Edward W. Saportas
Nézzük ezt a derék Edward W. Saportas urat, aki Tivadarért eskü alatt tanúskodott. Mi oka lehetett erre?
Edward W. Saportas 1850-ben érkezett New Yorkba a Bevándorlási Hivatal utaslistája szerint. Az 1880-as népszámláláskor — azaz harminc évvel később — is még az East 25th 125. alatt lakott. A népszámlálás során a bróker, azaz ügynök foglalkozást adta meg Saportas úr. Ebből arra lehet következtetni, hogy Ő is a pénzét forgatta, esetleg kereskedett, illetve Tivadarral együtt pénzügyi befektetők voltak.
Saportas valódi kilétére az 1885.02.02-i The New York Times világít rá cikkében: „Edward Saportas, aki tegnap a Madison-avenue 158. szám alatt halt meg, 15 évvel ezelőtt New York gyapotkirálya volt………………..”.
Tipikus „amerikai álom” Saportas életútja. Szegényen érkezett és milliomosként halt meg. Korabeli újságcikkekből tudjuk, hogy nem volt kispályás, például az orosz államtól koncessziót nyert a Kreml világításának kiépítésére Alexander cár koronázási ünnepségére, megalapította az Edison European Electric Light Companyt, megszerezte a franchise-t az első chicagói magasvasúthoz. Volt biztosító társasága, benne volt az ingatlanüzletben is. De ettől durvább elképzelései is voltak[85].
38. kép Fejléces levél
A bemutatott fejléces levél az Edison Papers nevű archivum oldaláról származik, ahol tucatszám található még.
1876 júniusában Tivadar egy üzleti út keretében Angliába, majd Franciaországba hajózott. Liverpoolba június 20-án regisztrálták. Ha az utazás dátumát összevetjük a Mother Lode (telér) engedély kérésének 1876 augusztusi dátumával, elkezdünk gyanakodni. Talán voltak régebben is aranybányái és 1876-ban a kőgazdag üzlettársával befektetési vagy kereskedelmi lehetőségeket keresett.
A tárgyalásokat követően a francia Le Havre-ból Anglia (Plymouth) érintésével visszautazott New Yorkba a France nevű hajóval, ahová 1876.07.19-én érkezett meg. Hét nap hajóúttal számolva, 22 napot tölthetett a két európai országban.
Tivadar és Sophie megismerkedése
Tivadar és Sophie élete bizonyíthatóan ekkor kezdett egymásba fonódni. Az akkor 25 éves, gyermekeitől megfosztott, magányos asszony és a 32 éves, eddig csak a pénz hajszolásával elfoglalt, titokzatos férfiú találkoztak Párizsban. Az együtt töltött idő után Tivadar az előre megváltott hajójeggyel a zsebében hazatért New Yorkba. Az utazás időtartamát tekintve legkésőbb 12-én kellett indulnia. Sophie is elindult, vonatra ült, Brémába utazott és hajójegyet vásárolt a legközelebbi járatra. 1876.07-14-én a Neckar nevű hajóval szintén New Yorkba tartott, ahová 21-én érkezett meg. A Neckar egy tipikus bevándorló hajó volt, nem kényes úrinőknek készült luxusjármű. De Sophiet ez nem tartotta vissza. Tudta, mit akar. Két nappal Tivadar után érkezett meg New Yorkba, de nem veszett el a nagyvárosban, valaki várhatta.
39. kép Sophie az utaslistában
40. kép Tivadar az utaslistában
41. kép Tivadar az utaslistában, feldolgozott formában
A családi legendárium szerint Sophie és Tivadar találkozása véletlenszerű volt a nagyméretű és népes francia fővárosban. Sajnos arra nem tér ki a családi emlékezet, hogy mit is keresett Sophie Párizsban kisérő nélkül, és az ad hoc női döntéseit sem gondolja a családi emlékezet magyarázni. Ez utóbbin ne is csodálkozzunk, ugyanis a korszak főnemességének ifjú hölgyei, példaképükkel, Wittelsbach Erzsébet magyar királynővel, népszerű nevén Sissyvel, az élén úgy vélték, szépségük és gazdagságuk a törvények és az elfogadott erkölcsök fölé helyezik őket.
Pap János kapcsolódó kolozsvári romantikus szerelmi legendája is ezekre a kérdésekre adott művészi választ. Pap János kétségtelenül úriember volt, tisztelem ezért.
Én nem gondolom, hogy etikus firtatni egy hölgy magánszférába tartozó döntéseit, de az alábbi tények látszanak:
Tivadar nem tudta, hogy Sophie Párizsban van, mert előre váltott hajójegye volt. Időben kellett megérkeznie Coloradoba, a bányakoncesszió kérelmet be kellett adni. Szerelem volt, ami szinte süt Sophie négy évvel későbbi, pontosan 1880. decemberében kelt végrendeletéből. Tivadart is megérintette az érzelmi cunami, nézzék csak a fenti utaslista hivatalos feljegyzésben hogyan adta meg a nevét, mint a ditrót elhagyó többi Puskás, aki újlatin vagy angolszász nyelvterületen él, „de Puskas”. Ilyet nem tett soha ezelőtt, nem ebben az értékrendben nevelkedett.
Hogy várta New Yorkban bizonyítja az együttlétükről készült fotó. Tivadar megmutatta szerelmének Amerika szépségét és gazdagságát. Többek között elvitte a Niagarához, és feltehetően a Philadelphiai Világkiállításra is.
42. kép A Niagaránál
A képet az ORF2 mutatta be nyilvánosan, azt Tivadar legidősebb leányának hagyatékában találták. A kép 1877 tavaszán készülhetett, Sophie terhessége már látható. Az idősebb, ülő házaspárban Edward W. Saportast és feleségét, Izabella aszszonyt ismerhetjük fel.
Saportas 1817-ben született, azaz a felvétel idején 60 éves volt. Felesége brazil földbirtokos hölgy. A fotó is azt bizonyítja, hogy Tivadar és Saportas nem Tivadar 1881-es New Yorki honosítása kapcsán ismerkedtek meg.
Sophie és Tivadar első gyermeke
Ahogy az előbbi képet illetően utaltam a terhességre, a szerencse fiának, Puskás Tivadarnak az arany, a szerelem után a családi boldogság is összejött, megszületett a kislánya.
43. kép Az orvosi jelentés
44. kép Az anyakönyvi oldal
45. kép Az anyakönyvi sor egy része kinagyítva
A 3303 Arch címen lévő intézmény 24-es kórtermében 1877.06.15-én született egy fehér kislány, édesanyja Sophie Török grófnő, az apa „gentleman”, a kislánynak nem adtak akkor nevet.
A szülőanya 1876. július 21-én szállt partra New Yorkban, érkezésekor az akkori férjezett nevén regisztrálták, és így szerepel a gyermek születési irataiban is. Leánya egy hét híján 11 hónappal később jött világra. Ez idő alatt Zsófia nem járt Európában, gróf Török József pedig sohasem szelte át az óceánt, így a biológiai apák sorából a férj teljes bizonyossággal kizárható.
Összevetve az időszakhoz kapcsolódó legendákkal, láthatjuk, hogy Tivadar sikerrel eltitkolta anyagi hátterét. Az 1876-os európai látogatása során nem az akkor frissen felfedezett betűíró távíróval házalt, ahogy azt minden bizonyíték nélkül állították korábban, és nem a telefon feltalálása miatt „rohant” haza Amerikába. Sophie nem a szülei keresése végett utazott Amerikába, mert akkor nem utazott volna előtte Párizsba, hanem egyszerűen hajóra szállt volna Brémában. Továbbá a kislányt nem állatorvos segítette világra, ahogy azt a mosdatlanszájú osztrák Walter Grond publikálta 2004-ben.
Sophie és Tivadar nem Amerikában találkoztak, illetve házasodtak össze.
A kislányuk születési adatai megadásának hiányából láthatjuk, Sophie félt, hogy ezt a gyermekét is elveszik tőle. Az európai joggyakorlatban egy házasságban született gyermek apjának a férjet kell tekinteni. Sophie és Tivadar úgy döntöttek, nem kereszteltetik meg a gyermeket. Otthon a May keresztnevet használták.
Sophie a válása intézéséhez még nem kezdett hozzá, ezért a gyermek létezését is titkolták, hiszen a kereszténységben „törvénytelen” gyermek Sophie házasságtörését bizonyította volna. Emiatt letagadták az amerikai születési anyakönyv létezését is, melyet a 43-45 képekben mutattam meg. (Az anyakönyvi oldalt Sik T. Dávid úr gyűjtötte a mormon archivumból)
Gazdagság, szerelem, családi boldogság. Tehát Tivadar 33 éves korára mindent elért, mire ember vágyhat.