Kezdetek

Ősz hajam van és fiatal szívem. A kis párizsi hotelszobám ágyát újságok borítják. Piros ceruzával húzom alá azokat az állásajánlatokat, amelyek számomra szóba jönnek.
„Betegeskedő úr keres útitársnőt.” Ez nem való nekem, én csak az egészségben hiszek, a betegségben nem. – „Energikus nevelőt keresünk három gyermekhez.” Energikus vagyok mindenesetre, öt nyelvet is beszélek – ha végképp nem lenne más -, de a gyerekne-veléshez nincs türelmem. – Előkelő londoni család tökéletes szakácsnőt keres.” – Álljunk csak meg! Ez a megfelelő! Egy jó szakácsnő királynő a saját berkeiben.
És ki tudja, talán ez a jövendő konyha hasonló lesz egy itteni párizsihoz, ahol egy hatéves gyermek az idős szakácsnőnek nagyon komolyan és határozottan kijelentette: „Bébé épousera un roi”. A gyermek, aki ilyen határozottsággal előre megmondta, hogy egy királylyal fog házasságot kötni, én voltam.
Ez a gyermek 1877. június 15-én született Philadelphiában. Habár ma mindenkinek, aki fiatal szeretne maradni, azt tanácsolom, hogy felejtse el a születési idejét, mivel ennek ismerete az öregedést magában hordozza, ezt a dátumot itt be kívánom vallani, mert sikerült az életemből kiiktatnom az öregedés terhét.
A sorsom már a kezdetektől különös csillagzat alatt állt: anyai nagyszüleim, az osztrák tábornagy gróf Ferdinand Vetter von der Lilie és a felesége Josephine a fejükbe vették, hogy öreg napjaikban megismerjék Amerikát. Édesanyám, aki egy magyar mágnással, Ung vármegye főispánjával, gróf szendrői Török Józseffel kötött házasságot, utánuk utazott, hogy visszahozza őket ebből az akkor annyira idegennek ható Amerikából, míg édesapám a magyarországi birtokán maradt. Az anyám azt hitte, hogy gyorsan vissza tud majd térni. De aztán akárcsak nagyszüleimnek, annyira megtetszett ott túl az Új Világ, hogy engem, az otthoni kastély helyett – teljesen tervezetlenül – Amerikában hozott a világra. E szokatlan habozáshoz, amely miatt Philadelphia lett a szülőhelyem, talán hozzájárult az is, hogy édesanyám megismerkedett egy fiatal és zseniális magyar származású feltalálóval, ditrói Puskás Tivadarral. Ő a telefon feltalálójának, Thomas Alva Edisonnak, a legközelibb munkatársa és barátja volt. Edison furcsa módon nem tulajdonított semmilyen jelentőséget a korszakalkotó találmányának, sokkal inkább csak játszadozásnak tekintette. Puskás Tivadar volt az, aki Edisonnak azt az gondolatot adta, hogy az egész emberiség összekapcsolására telefonhálózatot hozzon létre. Puskás volt az, aki később megalkotta Párizs, Bécs és Budapest telefonközpontjait.