Az MI szerkesztőség előszava
Eredeti: Münchner Illustrierte 1951 évi 20-i számában.
Fordította: Hábel János
Királyné voltam a Nílus partján
Abbas Hilmi II kedive özvegyének emlékei
Ma, amikor annyi sok olyan memoár születik, amiket jobb lett volna nem megírni, felvetődik a kérdés, hogyan lehetséges az, hogy Bajan Djavidan hercegnő a visszaemlékezéseit még nem írta meg, és ezek nem jelentek meg.
Korunkban alig akad olyan nő, aki egy változatosabb, kalandosabb, érdekesebb életről írhatott volna, mint az egykori magyar grófnő és későbbi egyiptomi királyné. Az utolsó egyiptomi kedive, II. Abbas Hilmi özvegyének visszaemlékezései úgy olvashatók, mint az Ezeregyéjszaka egyik meséje. Azonban talán ép ez az oka annak, hogy a Nílus menti ország korábbi királynéja soha nem tudott úgy határozni, hogy emlékeit papírra vesse. Talán, mivel azt gondolta, hogy egy realista, túlságosan is realista korszakban ezeket senki nem hinné el. És mégis e nagy élménybeszámoló minden szaván érződik a hitelesség, az ottani emberek és viszonyok ismerete.
Az exkirálynő, Faruk király egyik másodfokú nagynénije, a világ újságjai közül elsőként a „Münchner Illustrierte” hetilapnak bocsájtotta rendelkezésre emlékezéseit. Bajan Djavidan szegényen és elhagyottan érkezett Párizsba. A mostani hercegnő a sajtónak azt nyilatkozta, hogy szakácsnői állást keres. Így figyelt fel a világ arra, hogy apáink mesekorszakának egy képviselője még jelen van. Egy nő, aki képes egy hihetetlenül messzi és ugyanakkor hihetetlenül közeli időt a saját élményei alapján felidézni. Az álláskeresése révén lettünk rá figyelmesek. A keresését egyébként siker koronázta: Egyiptom egykori királynője egy London közeli panzióban veheti át az irányítást, feltéve, ha a „fenséges rokon”, György király segít a vízum beszerzésében.
Sikerült megszereznünk az ő szentimentális és izgalmas, szeretetreméltó és tanulságos memoárját. Ez nem csak a sorok között olvasni tudó érettebb embereknek, hanem a fiataloknak is egy élmény lesz. A „Királyné voltam a Nílus partján” ténybeszámoló több mint a „Münchner Illustrierte” szórakoztató, lebilincselő olvasmánya, hanem egyidejűleg adózás egy egzotikus, színpompás, érdekes, és mégis nagyon individualista korszak előtt.
Az MI szerkesztősége